Könnygáz, vízágyú, barikád. Minden előkerült január elején az isztambuli egyetemi háborúban, amely az elmúlt két hónapban végigsöpört Törökországon. A konfliktus oka látszólag nagyon is helyi, intézményen belüli. Új rektort neveztek ki a török Harvardként emlegetett Bogazici Egyetem élére Melih Bulu egyetemi tanár és politikus személyében. A döntés az új rektor személye és a kinevezés módja miatt is felháborodást keltett. Bulu a kormányzó Igazság és Fejlődés Párt tagjaként politizált az elmúlt években, jelöltként indult a 2009-es helyhatósági és a 2015-ös parlamenti választásokon is. Elkötelezett híve Recep Tayyip Erdogan rezsimjének, ráadásul akadémiai pályája tele van szakmai botrányokkal, plágiumügyekkel.
Túl azonban a személyen, a Bogazicin a rektorokat az egyetemi szenátus választotta mindeddig, s nem politikai kinevezéssel kerültek az intézmény élére. A tiltakozók hangsúlyozták, ő az első olyan rektor az 1980-as puccs óta, akit kívülről, az egyetemvezetést megkerülve, politikai akarattal neveztek ki. Bulu ejtőernyőzése annak a jele, hogy Erdogan növelni kívánja az eddig is jelentős akadémiai kontrollt azzal, hogy bizalmasát hozta helyzetbe. A kinevezés időpontját azonban eltaktikázta. Az utóbbi hónapokban zuhant a kormány népszerűsége, az elhibázott járványintézkedések, az egyre súlyosbodó gazdasági válság és a folyamatos politikai ostromállapot egyre nehezebb helyzetbe hozza Erdogant.
Hónapokon át nem közöltek ellenőrzött adatokat a járvány terjedéséről, számos megelőző intézkedést későn hoztak meg, december végére a kórházak telítődtek. Ugyancsak ebben az időszakban a török líra értéke zuhanni kezdett, a világválság hónapjai alatt harminc százalékot vesztett. A munkanélküliség aránya ugrásszerűen nőtt, a hivatalos adatok szerint ma 13, ezen belül a 25 év alattiak esetében 24 százalék, de nem hivatalos számítások szerint a teljes is elérheti a 25 százalékot. Az ellenzék a hibás járványstratégia és a gazdasági válság miatt is a kormányt okolja.
A Bogazici ismert ellenzéki központ, az új politikai generáció egyik bölcsője. A rektor kinevezésével és az egyetemre így gyakorolt politikai nyomással az ellenzéki szervezkedésnek is elejét akarhatta venni Erdogan, és jelezni kívánta az akadémiai szféra felé, hogy nincs alku. Ráadásul a botrány elég ellentmondásosnak tűnt ahhoz, hogy mozgósítani tudja a saját híveit, és el tudja terelni a figyelmet az akuttá váló belpolitikai ügyekről. Csakhogy mindez egybeesett az amerikai választások utáni átalakulásokkal.
Azokban a hetekben Erdogan elég sok mindent megtett azért, hogy Joe Biden új amerikai elnök alakuló adminisztrációjával a korábbinál feszültségmentesebb viszonyt alakítson ki. Befelé szigorított, a nemzetközi térfélen viszont kompromisszumkésznek mutatkozott. A kényes egyensúlyi helyzetbe tenyereltek bele a diákok, illetve az őket támogató tanárok, akik jelezték, nem fogadják el az egyetemi autonómia csorbítását és az ellenőrzés kiterjesztését, és ha kell, a lehető legmesszebb mennek el a tiltakozásokkal. Az első megmozdulások hírére ezért is léptek fel radikálisan a hatóságok. Azonnal lezárták az egyetem területét, és igyekeztek minden eszközzel elejét venni annak, hogy tömeges tüntetéseken jelenjenek meg a fiatalok.