Pár héttel ezelőtt a „200” feliratot viselő konvoj hagyta el Kijevet – kezdi beszámolóját az osztrák lap. Az ukrán katonai nyelvezetben a 200-as szállítmány az elesett harcolók földi maradványait viszi a frontokról a hátországba. Ebben az esetben azonban fedő akcióról volt szó: a konvoj segítségével egy sikkasztás miatt körözött volt kijevi városi tanácsnoknak sikerült meglépnie az országból, Nyugat felé. Úti célja Ausztria volt.
Március elején az Ukrajnska Pravda munkatársai egy előkelő bécsi negyedben bukkantak a nyomára. Nem véletlenül, ugyanis a volt politikus csak egyike a bűnügyi hatóságok elől Ausztriába menekült ukránoknak, akiket nagy összegű bűncselekmények, mint korrupció, sikkasztás, pénzmosás elkövetésével gyanúsítanak. Az a hír járja körükben, hogy az ukrán igazságszolgáltatás karmai elől menekülők az osztrák fővárosban biztonságos menedékre találhatnak.
A Der Standard által idézett számok igazolják reményüket: a kijevi hatóságok szerint Ausztriában összesen 20 embert keresnek. A listán szerepel a nemzeti bank volt vezetője, egy volt miniszterhelyettes, egy állami tulajdonban lévő hadiüzem elnöke, egy volt parlamenti képviselő és több oligarcha. És a helyzetet bírálók szerint a legmegbízhatóbb partnerük nem az illegális bandák hálózata, hanem az osztrák igazságszolgáltatás. A bécsi igazságügyi minisztérium adatai szerint 2022 és 2024 között összesen 19 kiadatási kérelmet nyújtottak be hozzájuk, de csak egynek adtak helyt. Az ukránok szerint azonban még ez az egyetlen is azért fordulhatott elő, mert a kikért személy nem támadta meg a kérvényt és önként távozott, ráadásul nem is nem korrupcióval gyanúsították.
Mint ahogy a lap megállapítja, az osztrák gyakorlat gyökeresen eltér a német vagy lengyel eljárástól. Varsó 47 körözöttet adott ki 2022 és 2024 között, míg Berlin 2022-ben egyet, 2023-ban egy személyt se, de tavaly 12 gyanúsítottat bocsátott az ukrán hatóságok rendelkezésére.
Az osztrák bíróságok az igazságügyi minisztérium szerint „átfogóan”, eseti alapon vizsgálják az alap- és emberi jogi helyzetet abban az országban, ahová a kiadatásra sor kerülne. Egy 2023. márciusi ítéletében a bécsi felsőbb tartományi bíróság kimondta, hogy nem tud eleget tenni az ukránok kérelmének, mivel az országban „általános erőszakos helyzet” uralkodik. Hivatkozott Kelet-Ukrajna megszállására, az állandó légicsapásokra, a polgári lakosság körében tapasztalt nagyszámú áldozatra, a milliós nagyságrendű menekültre. És fölhívta a figyelmet arra is, hogy az ukrán igazságszolgáltatási és büntetőjogi rendszer már a háború kitörése előtt is jelentős hiányosságokat mutatott fel.
Az osztrák kiadatási tilalom ugyanakkor csalódottsággal tölti el az ukránokat, pont azért, mert oly gyakori a vád, hogy túl lazán veszik a korrupció elleni küzdelmet. Oroszország, vagy egyes nyugati pártok, mint a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vagy az Alternatíva Németországnak (AfD) ügyesen használják ezt a narratívát propagandájukban, amikor kétséget akarnak ébreszteni a nyugati milliárdos segélyekkel kapcsolatban.
A 2014-es forradalom után azonban Ukrajna számos területen hallgatott a reformokat sürgető nyugati tanácsokra: korrupcióellenes szerveket hozott létre, többek között az elektronikus vagyonnyilatkozatok nyilvántartását, a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatalt (Nabu) és 2015-ben a Szapo nyomozóügynökséget, vagy a 2019-ben felállított Legfelsőbb Korrupcióellenes Bíróságot (HACC). A korrupcióvadászat az orosz invázió kezdete után is folytatódott, csak éppen megérzik a háborús körülményeket, az állandó veszélyt és a létszámhiányt.
Az Ausztriában keresett ukránok politikai üldözöttnek tekintik magukat. Tény az is, jegyzi meg a Der Standard, hogy az ukrán hatóságok megközelítése eltér az osztrákokétól. Hivatkozik az osztrák ügyészséghez intézett egyik átiratra, amely egy ukrán állampolgárral szemben felhozott vádakat ismerteti. Állítólag milliókat sikkasztott. Ugyanakkor azonban nincs sértett fél – ami Ausztriában nem állna meg a sikkasztás bűncselekményének elismeréséhez.
Az osztrák bíróságok számára döntőek lehetnek a börtönkörülmények is. Az Európa Tanács kínzás elleni bizottsága (CPT) például egy 2023-as jelentésében megállapította, hogy bár a meglátogatott ukrán börtönökben nem számoltak be bántalmazásról, de a túlzsúfolt börtönökben igen mostohák a fogva tartás körülményei, és nem biztosítottak a látogatási jogok.