Az Orbán-rezsim éleződő válságával a tartós pangás vagy gyors összeomlás éles kontrasztjában őrlődik a magyar közvélemény. Az óvatos többség az örökös pangás csapdájában vergődik, annak rövid távú és hosszú távú történelmi perspektívájában egyaránt. A magyar lakosság többsége a tompa belenyugvás vagy a harcos pesszimizmus állapotában még mindig úgy véli, hogy az Orbán-rezsim valahogy ezúttal is konszolidálódik. Túljut a mély válságon, mint már annyiszor, hiszen a magyar társadalom történelmileg mindig vesztes volt, és ez így is marad. Az utóbbi hónapokban azonban erősen megfordult a széljárás, mivel az Orbán rezsim láthatóan roskadozik, de még mindig sokan úgy gondolják, hogy ezt a mély válságot is túlélheti, mert nincs olyan szervezett politikai erő, amely képes lenne ezt az autokrata rendszert megdönteni. Az uniós tagság kudarcos két évtizede is a leszakadásról és a zsákutcába sodródásról szól, hogyan lehetne most képes, úgymond, az ország az újabb rendszerváltásra, amikor az európai felzárkózásban is kudarcot vallott húsz év alatt.
Ám az Orbán-rezsim, bármilyen hosszan elnyúlik is a teljes felbomlása, már mindenképpen múltidő, mert az átmenet jelenlegi zűrzavarában mégiscsak megkezdődött az összeomlása, már a magyarok lelkében-tudatában is. Ady sohasem gondolta volna, hogy keserű szavai még egy évszázaddal később is ilyen aktuálisak lesznek: „Nagyobb igaza sohse volt népnek,/ Hitványabb Nérók még seholse éltek”. Hiszen a lakosság többsége már rádöbbent arra, hogy a rendszerszintű korrupcióval az Orbán-rezsim nemcsak teljesen kifosztotta, hanem fejlődési zsákutcába is vitte az országot, ahogy egy frissen megjelent tanulmánykötet címe is jelzi: Magyar zsákutca az Európai Unióban. Az Orbán-rezsim számára már a pangás, a hosszú távú, nehezen kiegyensúlyozott vergődési állapot is csak vágyálom, hiszen a kínai gyarmati tőke ünnepélyes bevonulásával sem lesz képes a tartós recesszióból az uniós növekedés minimális dinamizmusára való áttérésre.
A 2023-ban kezdődő mély gazdasági válsággal a rezsim már belesodródott az összeomlás felgyorsuló folyamatába, amit saját maga készített gondosan elő a társadalom alrendszereinek tönkretételével, állandósult költségvetési kiszipolyozásával a közoktatástól a közegészségügyig. A rendszerszintű korrupció működésképtelenné tette a legkülönbözőbb társadalmi szférákat, ami a gazdasági és társadalmi rendszer egésze működésének fokozatos ellehetetlenüléséhez, majd a teljes káoszához vezetett. Az összeomlás hosszú folyamata tehát az alrendszerekből való fokozódó, drasztikus elvonással a 2010-ben megindult zsákutcás fejlődés belső logikájából adódik, ami eleve megszabta az irányt, a fejlesztő állam pályájáról való drasztikus letérést. Most vagyunk ennek a folyamatnak a tetőpontján, amikor kiteljesedik az összeomlás, együttesen minden társadalmi alrendszerben megjelenik, mint immár felgyorsult lecsúszás a teljes társadalmi destabilizáció révén a kavargó politikai káosz felé.