„A miniszterelnök úr azt mondta nekem, amikor, hogy mondjam, udvariasan, ámde tapintatosan, ámde szívósan kértem tőle, hogy egy mérhető célt rajzoljunk fel az évtizedre: ha mérek, veszítek. Nincs igaza. Aki nem mér, biztosan veszít. Aki mér, az nyerhet. (…) Mindent mérni kell, a gazdaságban különösen. Aki nem mér, veszít.”
Ezt a lojalitásba burkolt nyilvános kritikát 2023. március 8-án fogalmazta meg Matolcsy György, amikor a jegybank tevékenységéről szóló éves beszámolóját tartotta az országgyűlés plenáris ülésén. A Magyar Nemzeti Bank elnökének többnyire meglehetősen formális megjelenése az Országházban ily módon különösen nagy jelentőséget nyert. Már csak azért is, mert Matolcsy ekkor már másfél éve folytatólagosan nyilvános kritikával illette a kormány gazdaságpolitikáját, számon kérve a Covid-válság közepette elmaradó „kanyarban előzést”. A korábban csak újságcikkekben megfogalmazott bírálatot 2022 végén egyszer már bevitte a parlamentbe, amikor a Gazdasági Bizottság ülésén tartotta meg szintén szokásos éves beszámolóját. Ennek a hatványra emeléseként volt értelmezhető, hogy Matolcsy a plenáris ülésen kifejezetten a miniszterelnököt vonta kritika alá.
Az ilyesmi nemcsak a NER-ben szokatlan, hanem Matolcsy és Orbán 1990-es évek közepén kezdődő viszonyában is, amelynek fő jellemzője, hogy a politikai megoldásokra szomjazó pártelnököt, majd miniszterelnököt vezető gazdasági szakértője rendre kiszolgálja hangzatos, ám közgazdaságilag kétes megalapozottságú ötletekkel. Mindketten elszántan hisznek a politikai akarat erejében, és pontosan felmérik – vagyis felmérték –, milyen haszonnal jár az egymással kötött szövetségük, amelyben természetesen egyértelműen Orbán a főnök. Ehhez képest tehát a nyílt bírálat megfogalmazása igen szokatlan, habár nem előzmények nélküli, s Matolcsy mára elhatalmasodó kétségbeesésének megnyilvánulásaként értékelhető.
A másik, ami miatt a mérés fontosságára hivatkozó Matolcsy-mondatok meghökkentőek, az, hogy a jegybankelnök, korábbi többszörös miniszter éppen hogy nem a számokhoz fűződő bensőséges viszonyáról nevezetes szakmai körökben. „Gyuri, te ugye a statisztikában bizonytalan vagy?”, ironizált Matolcsyval többek visszaemlékezése szerint Hetényi István, egykori pénzügyminiszter, aki az 1970-1980-as években szocializálódó közgazdász-nemzedék számára meghatározó személyiség, amolyan szakmai apafigura volt.
Az 1955-ben született Matolcsy is ehhez a nemzedékhez tartozik, 1977-ben szerzett közgazdasági diplomát és 1984-ben doktori fokozatot. Az akkori Pénzügyminisztériumban (PM) nem volt meglepő, hogy ezek a fiatalok állást kaptak, bevonták őket a szakmai munkába. Csillag István elmondása szerint már Nyers Rezső 1962-ig tartó miniszteri tevékenysége idején elkezdődött a fiatal szakemberek alkalmazása, ami a későbbi miniszterek idején folytatódott és a nyolcvanas évek elejére a minisztériumi állomány 40 százaléka 30 év alattiakból állt. Ugyancsak Csillag úgy emlékszik vissza, hogy a PM KISZ-bizottsága a reformelképzelések melegágyaként funkcionált, sorai között tudva Bokros Lajost, Draskovics Tibort, valamint Matolcsy Györgyöt, aki egyébiránt tagja volt az MSZMP-nek is. A PM KISZ-esei 1981-ben Fehér Könyvet készítettek Viták a gazdasági mechanizmus reformjáról címmel, benne Matolcsy, Patai Mihály (jelenlegi MNB-alelnök), Lengyel László és Csillag dolgozataival, kétszáz példányban, meglehetősen radikális reformista hangot megütve. A kiadvány nem kerülte el a szovjet nagykövetség figyelmét és kritikáját sem. Az ezt követő minisztériumi raport során egyedül Matolcsy volt az, aki politikai önkritikát gyakorolt, miközben társai kiálltak a véleményük mellett.