Az Unióval való szakításban az első két lépésen már túl vagyunk, legalábbis a feladat nehezén. A szabad sajtó és az akadémiai szabadság területén már nem tartozunk az EU-hoz, hiszen nem tartjuk be az uniós szabályokat. Erről „papírunk is van”, hivatalos dokumentumok formájában, egyrészt az Európai Parlament határozatában a médiaszabadság hiányáról, másrészt a European University Association nyilatkozatában arról, hogy Magyarországon nincs egyetemi autonómia, ezért az országunkat kivették az évi jelentésből és egy külön dokumentumban szigorúan megbírálták. Mindkét önkizárásunk eddig is hosszú, zavaros és fájdalmas folyamat volt, és most még fájdalmasabb, amikor az Orbán-rezsim éppen a szellemi szabadság maradékának eltávolításán buzgólkodik. Ez eléggé látványos folyamat, amelyben sikerült a botrányok sorozatával szinte az egész Európát magunk ellen fordítani. A zombi demokrácia ugyanis zombi intézményeket termel. Az elsők egyike a Médiatanács volt, a sajtószabadság ellen intézett támadás a KESMA létrehozásával tetőzött, majd a portálok elfoglalásával, újak alapításával fokozatosan kiteljesedett. Ugyanakkor mostanság a HUN-REN-nek nevezett kutatási szervezet már csak romjaiban emlékeztet a hajdanvolt akadémiai kutatóintézetekre, akárcsak a szörnyszülött kekvák, az alapítványinak csúfolt egyetemek, amelyeket már megfosztottak a felsőoktatási intézmények szellemi szabadságától.
A szuverenitásvédelmi törvénnyel 2023 végén kiteljesedett, valóban tökéletessé vált az orbáni autokrácia, ugyanis a demokrácia leépítésének folyamatában a nyilvánosság terének csekély maradékát ez a törvény egy jogi aktussal aláaknázta. A törvény nagy jelentőségét az Orbán-rezsim számára éppen a „maradék” jellege adja, nevezetesen a társadalom minden olyan zegzugában való alkalmazhatósága, ahol a demokrácia maradványai még fellelhetők és teljes kontrolljuk eddig még hiányzott az orbáni autokráciához. A törvény sajátos tökéletességét ugyanakkor a kétarcúsága is csak fokozza, egyszerre támad kifelé és befelé, az Unióval és a magyar társadalommal szemben, bár nem meri nyíltan kimondani a kimondhatatlant, hogy minden ellenséges, ami az EU-ból jön. A maga szimbolikus nyelvén szólva azonban a törvény szerint az EU is „külföld”, ezért ki van tiltva az országunkból. A szuverenitásvédelmi törvény ugyan több sebből vérzik, de alapvetően abban hibázik, hogy mi is a külföld, hiszen az EU nem lehet az, mert tagok vagyunk és közös uniós ügyeket nálunk is mindennap tárgyalnak, erőforrások mozgásával is a tagállamok között.