Nagy valószínűséggel soha, senkinek nem jutott volna eszébe Sulyok Tamás köztársasági elnök apjának múltja után kutakodni, ha maga az érintett nem áll elő egy teljesen képtelen üldözési történettel. Sulyok, aki akkoriban még az Alkotmánybíróság elnöke volt, egy interjúban azt állította, hogy apját a háború után – személyes bosszú által vezérelve – halálraítélték azért, mert ügyvédként egy válóperben elvállalta egy asszony képviseletét, akinek 1945 után a férje kommunista párttitkár lett. Azt is elmesélte, hogy ezt követően apja tíz évig iratok nélkül bujkált és csak 1956 után folytathatta jogászi munkáját. Sulyok Tamás ezzel a történettel bejelentkezett a manapság igen divatos és jól jövedelmező kommunista rendszer üldözötteinek sorába. Talán úgy gondolta, hogy nem lóghat ki a Fidesz-káderek közül azzal, hogy az ő családjában senkit nem üldöztek a kommunisták, hogy ők nem szenvedték meg a sztálinista rémuralmat.
Csakhogy ez a sztori annyi sebből vérzik, hogy azonnal felkeltette a sajtó érdeklődését. Tulajdonképpen egyetlen releváns elem sincs a rémtörténetben, durvábban fogalmazva, minden részlete nyilvánvaló konfabuláció.
https://jelen.media/kozelet/sulyok-tamas-es-a-mult-ertelmes-vita-helyett-ertelmetlen-hallgatas/
Mert bár a Népbíróságok ítéleteit számos kritika érheti, az azonban nehezen képzelhető el, hogy egy sértett „komcsi” férj el tudott volna intézni egy halálos ítéletet. És egyáltalán! Miért az ügyvédet, miért nem a bírót szánta akasztófára a sértett férj? A történetből az sem derül ki, hogy hivatalosan miért ítélték halálra Sulyok Lászlót. Mert bár számos törvénytelenség történt azokban az években, de bírósági ítélet nélkül senkit nem végeztek ki.