Fájdalmas kimondani, de ezt a háborút már mindenki unja. Kimerültek az ukránok, kifáradtak Ukrajna barátai is. Elkopott a világban az a lelkesedés, amelyet kiváltott Ukrajna hősies védekezése, katonai sikerei, az ukránok önfeláldozása, egy nemzet születése a harcokban. Az ukránokkal rokonszenvezők talán kicsit csalódottak, mert hőseik nem annyira hősiesek és nem voltak képesek győzni a sokszoros túlerő ellenében. Már nem olvasni hagymázas fejtegetéseket arról, mi is történik a gyors és hatásos ukrán katonai győzelem után, hogyan omlik össze a Putyin-világ, vagy éppen fajul még mélyebb diktatúrává, esetleg miként hullik szét az orosz állam. Ukrajnának, az ukrán elnöknek, a társadalomnak már nem olyan jó a sajtója Nyugaton. Az állóháborúba fagyott honvédő háború nem mozgósít együttérzésre, különösen akkor nem, ha az inflációt, az energiaárak emelkedését, a növekvő közkiadásokat könnyű az ukránok számlájára írni.
„Azért fizessek kétszer annyit a gázolajért, a földgázért, mert az ukránok képtelenek megállapodni az oroszokkal? Ez az ő ügyük.” Ez az úgynevezett békepárti gondolkodás veleje. Ez jelen van Európában, a volt szovjet blokkban is, kivéve azokat az országokat, amelyeknek tartós és keserves történelmi tapasztalatuk van az orosz-szovjet uralomról. A fáradtságot nem csak a gazdasági nehézségek, a piaci gondok okozzák. Sok ország számára megterhelő az Ukrajnának nyújtott segítség, megzavarja a piaci viszonyokat, az ellátást, egyes szakmák üzleteit. A gazdagabb EU-ban sokan nem akarják elfogadni a katonai kiadások növelését, azt, hogy az adók azért emelkedjenek, hogy abból az ukránok háborúzhassanak. (A hasonló gondolkodással vitázók rámutatnak: ha az oroszok győznének és Ukrajna elesne, úgy a NATO- és EU-országok katonai kiadásait sokkal radikálisabban kellene növelni a hidegháborús szintre, hogy az orosz fenyegetést elháríthassák.)
A fáradtságnak vannak tisztán lélektani okai is. Ilyen az eltompulás, a háborús rombolás látványának, a veszteségstatisztikáknak a megszokottá válása. Már sokszor láttunk ilyet, már túl sokszor hallottunk ukrán politikusokat követelőzni. Magyarázzák, hogy helyettünk harcolnak, helyettünk védik Európát az orosz uralomtól. Ezt kellemetlen tudomásul venni. Mit ugrál ez a Zelenszkij itt megint? – mondják ezért sokan a tévé előtt, vagy a kocsmában ülve.