A közigazgatás helyzete az elmúlt három évtizedben folyamatosan romlott, mivel az első húsz évben a pártpolitika befolyása fokozatosan, ciklusról ciklusra erősödött. Végül eljutottunk oda, hogy a pártpolitika gyakorta felülírta nem csak a szakmai törvényszerűségeket, hanem a végrehajthatóságot is.
A 2010-es kormányváltás után a helyzet még rosszabb lett. A két, korábban egyensúlyban és együttműködésben lévő egység, az állami és az önkormányzati igazgatás viszonyrendszere felborult, mivel az állami igazgatás az uralma alá hajtotta az önkormányzatit, amely ma már afféle maradékelven működik. Az államosítás következtében megváltozott a politika, a közigazgatás és a közszolgáltatás „szentháromságának” egymáshoz való viszonya is.
A politikának a közigazgatásba való beépülését jól szemlélteti a biztosi rendszer. Kormányzati szinten összesen 108 olyan szereplő (47 kormány-, illetve miniszterelnöki biztos, valamint megbízott és 61 miniszteri biztos) van, aki valamilyen részletesen vagy csak jelzésszerűen meghatározott feladat ellátására kapott megbízást. Ezek negyede aktív országgyűlési képviselő, miközben olyan témakör gondozására kapott felkérést, amely valamelyik minisztérium feladatkörébe tartozik. Természetesen előfordulhat, hogy egyes speciális és nem tartósan felmerülő feladatok ellátásához szükség van biztosra. Erre is van példa: a belügy- és a pénzügyminiszter – a többi tárcavezetővel ellentétben – csupán egy-egy biztosi megbízatást adott. Csakhogy egyiket sem országgyűlési képviselő látja el.
A közigazgatásnak a jogalkotás folyamatában is jelentős szerepe van, mivel – normál menetrendben – egy-egy törvényjavaslat a minisztériumi szakmai apparátus előkészítő munkáján alapulva kerül a kormány elé. A központi közigazgatás gyengülésének jele, hogy számos törvényjavaslat nem ebből a szakmai csapatból, hanem – külsős megbízások révén – ügyvédi irodákból kerül be a jogalkotási rendszerbe. Nem egy esetben előfordult, hogy az adott témakörrel napi szinten foglalkozó minisztériumi szervezet az Országgyűlés honlapjáról értesült arról, hogy milyen, a területét érintő törvényjavaslatot nyújtottak be. Roncsolja a közigazgatás tekintélyét, ha a kormány ilyen módon jár el, megkerülve a jogalkotási törvényben rögzített előzetes szakmai és érdekegyeztetést, aminek egyenes következménye a jogszabályok minőségének romlása. Ez pedig gyakran lehetetlenné teszi a végrehajtást is.