Egy választási tippel szeretném indítani ezt a cikket. Nem magával a voks végeredményével kapcsolatban, hiszen arra minden lépcsőfordulóban találni számokat – az én jóslatom csak áttételesen kapcsolódik ehhez. Pénteken még esik az ár, de jövő héten szerintem ismét drágulni fog az üzemanyag. Mert nem pusztán a bülbülszavú Nagy Márton pici fenyegetéssel aláaknázott kérése hatott, bár lekicsinyelni azt sem kell, hanem a D-nap közeledte. Akár erősebb lett, akár gyengébb lett a forint, az üzemanyagok ára szinte folyamatosan mérséklődött, s egyszer sem emelkedett, maximum változatlan maradt, így ért hétvégre a kívánt hatszáz forint alá literje.
Ekkora készültségben rég voltak a kormánypártok. Miközben eleinte átnéztek Magyar Péter fellépésén, majd néhány lejárató hírt elhelyeztek róla, s elemzőik azzal nyugtatták a bázist, hogy ez a választások előtti villanás csak a baloldalnak árthat – mégis turbófokozatra kapcsoltak. A riadó kellékei között persze csak apróság a benzin ára, de sok közérzetjavító intézkedésre most nincs lehetőség, meg kell elégedni ennyivel.
A tartalomhoz nem kell nyúlni, bármi történik, bárki cáfol, fogadkozik, érvel, vagy leleplez, ragaszkodni kell a „háború, vagy béke” skáláján elhelyezkedő valamennyi hanghoz, az sem baj, ha némelyik célt téveszt, netán hamis. A kérdés élére állítva szivárog be a magyar néplélekbe, a válaszhoz kevesen vesznek igénybe komplexebb magyarázatokat, történelmi analógiákat, s az sem érint meg tömegeket, hogy egy ma tető alá hozott békediktátum miféle következményekkel járhat holnap.