Ha nem a velejéig rothadt rendszer konzerválása lenne a cél, akkor nyilvánvalóan a bírósági végrehajtási rendszer egészét kéne gyökeresen átalakítani. Legelsősorban is a végrehajtók foglalkoztatási viszonyát kellene megváltoztatni. Hiszen amíg a végrehajtók vállalkozóként, profitorientált cégek vezetőiként járnak el a reájuk kiszignált ügyekben, addig érdekeik éppen ellentétesek a nyomorúságos helyzetbe került adósokéval. És ha van közöttük, aki nem az eljárás tisztességes végigvitelében és lezárásában, hanem az adósok kisemmizésében érdekelt, akkor a jelenlegi rendszer tálcán kínálja erre a lehetőséget. Nem véletlen, hogy amint a mostani botrány kirobbanása idején kiderült, egy-egy jobb helyen lévő végrehajtói helyért akár 80-100 millió forintot is fizetett egy pályázó. Vajon mekkora jövedelemre lehet szert tenni ebben a pozícióban, ha ilyen nagyságú kenőpénzt is megér? Nyilván ennek az összegnek a többszörösét lehet a lakásukat, házukat, ingóságaikat elvesztő adósokon leverni.
Magyarországon jelenleg körülbelül 500 ezer végrehajtási eljárás van folyamatban, és évente 2-300 ezer új ügy keletkezik. Ezek többsége nem sokmilliós, hanem néhány tízezer forintos adósságról szól. És bízzunk benne, hogy a végrehajtók többsége sem maffiózó, hanem a munkáját tisztességes haszonért végző ügyvéd.
De a végrehajtás nem magánügyvédek, hanem az állam feladata, amelynek során nemcsak az adósságok behajtásáról, hanem az adósok védelméről is az államnak kéne gondoskodnia. Ez pedig csak a rendszer teljes átalakításával képzelhető el. Ahogyan a bírók vagy ügyészek sem vállalkozóként látják el feladatukat, úgy a végrehajtók sem dolgozhatnának nyereségérdekelt magánvállalkozások vezetőiként. Csakhogy, ha az államtól kapnának bértábla szerint megállapított fizetést, akkor nemcsak ők, hanem az őket kinevező és nyilván a haszonból is részesedő állami vezetők is elesnének a korrupciós pénzektől. Nemcsak Völner Pál, hanem Ádám, Tóni, Barbara meg a többiek is.