Az LMBT Történeti Hónapot 1994 óta ünneplik a világon, különböző időpontokban, de azonos céllal, hogy feldolgozzák és megismertessék az LMBT emberek történelmét. Magyarországot 2012-ben vonták be skót szervezetek, átadva egy mintát, ami nagyjából egy franchise rendszerhez hasonlít. Minden országban egy vagy több szervezet – Magyarországon a Háttér Társaság és a Labrisz, melyek mellé idén betársult a Szimpozion is – pályázatot ír ki, önkéntes programszervezőknek. Az általuk hozott ötletekből áll össze a program, amelyeket az LMBT Történeti Hónap hivatalos eseményeiként kommunikálnak.
„Az LMBT közösség szempontjából azért fontos ez az eseménysorozat, mert tagjai így megismerhetik saját közösségük múltját, azt, hogy milyen volt, mondjuk, száz éve Magyarországon LMBTQ emberként élni. Rengeteg tanulhatunk ebből, akár a jelenre, akár a jövőre nézve. Közösségépítő ereje is lehet annak, ha tisztában vagyunk, mi történt a múltban” – mondja Hanzli Péter, az LMBT Történeti Hónap egyik szervezője és alapítója.
A többségi társadalom tagjai szintén fontos tanulságokat szűrhetnek le az eseményeken elhangzottakból. Miután a programokat különböző emberek és szervezetek állítják össze, rendszerint igen színes a végeredmény. A február 5-e óta tartó idei magyarországi eseménysorozaton volt már szó például arról, hogy Ferencvárosban milyen LMBT kötődésű történeti helyeket találhatunk. A későbbiekben pedig, egyebek mellett, az érdeklődők megismerhetik a transzneműség és nemváltás különböző formáit a történelem során. Tavaly Magyarországon tartották meg az LMBT Keresztény Közösségek Európai Fórumát, amelyről most beszámolót láthatnak az érdeklődők, továbbá feldolgozzák a melegbulik magyar történelmét, a némafilmek meleg karaktereit, a meleg marketing történelmét, a HIV sajtótörténelmét, a gender múltját és jelenét, a lengyel LMBT mozgalmak helyzetét, de lesz szó LMBTQ anime karakterekről is. Idén is lesz interaktív, beszélgetős program, amely bár drámapedagógiai módszereken alapszik, megjelenik benne a történetiség. Hanzli történész végzettségű és tisztában van azzal, mennyire fontos, hogy egy közösség tisztában legyen a saját múltjával.
„Emlékszem, mikor 18-20 éves koromban elkezdtem ráeszmélni, hogy meleg vagyok, azt éreztem, hogy nincsenek a közelemben más melegek vagy leszbikusok, és azt gondoltam, biztosan így volt ez régebben is. Magyarországon még csak akkoriban kezdett megjelenni az internet, könyv és irodalmi mű pedig alig foglalkozott ezzel a témával. Elkezdtem megvásárolni a Mások magazint, amelyben cikkeket publikáltak például híres LMBTQ emberekről, írókról és művészekről is. Ez jó viszonyítási pont volt” – meséli Hanzli.
Szerinte az LMBT közösség tagjai mindig jelen voltak a történelem során és sokszor erőteljesen alakították is azt. A Pride születéséhez köthető Stonewall-lázadás a szabadságmozgalmak egyik fordulópontja, s megannyi történelmi személy volt vagy lehetett meleg vagy transznemű. A történetírás sok esetben udvariasságból vagy prűdségből elhallgatja, ha valaki nem volt heteroszexuális. Holott, a teljes kép megértéséhez igenis szükséges lehet az adott személy szexuális orientációjának ismerete:
„Nehéz megítélni egyes emberek szerepét, döntéseit, egykori helyzetüket anélkül, hogy figyelembe vennék az elnyomást, üldöztetést, ami alatt éltek. Nem látjuk a teljes képet, ha nem tudjuk, Oscar Wilde-ot miért zárták börtönbe vagy Alan Turingot miért vetették alá kémiai kasztrációnak.”
Mindezt tovább árnyalja, hogy gyakran nem tudhatjuk biztosan, hogy egy történelmi személyiség meleg vagy transznemű volt-e.
„Mivel a jog hosszú évszázadokon keresztül üldözte a homoszexuálisokat, az emberek rejtőzködtek, nem merték magukat melegnek nevezni, és nem is voltak még erre megfelelő kifejezések, vagy más szavakat használtak rá, mint ma. A 19-20. század elején például a barátságot, mint kifejezést a német – és sok más – nyelvterületen meleg kapcsolatok szinonimájaként értették. Nehéz rájönni, hogy adott esetben melyik barátságra gondoltak” – magyarázza Hanzli.