Mára vitathatatlan: Lengyelországot Donald Tusk és tarka csapata kormányozza. Ez eleinte kétségesnek látszott, mivel a megelőző nyolc évben a jobboldali, klerikál-nacionalista Jog és Igazságosság (PiS) párt arra törekedett, hogy az addig semleges közintézményeket, az állami vagyon kezelését megszállja, s a médiát kisajátítva ideologizálja a társadalmat és örökössé tegye hatalmát.
A PiS állampártként viselkedett. Ehhez állami ideológiát, külön jobboldali-nacionalista lengyel történelemértelmezést teremtett, s az iskolai oktatást is ehhez kívánta idomítani. A lengyel jobboldal – a Fidesz eljárását követve – az elmúlt években lojális kinevezettjeit hosszú évekre bebetonozó törvényeket fogadtatott el a szejmben. Ezek elmozdítását államelnöki jóváhagyáshoz kötötte. 2025 nyaráig tart Andrzej Duda államfői mandátuma. Az elnök próbált korábban önálló politikai szereplőként megjelenni, de ez csak kósza kísérlet volt: Duda a jobboldal lekötelezettje, Jarosław Kaczyński PiS-elnök kreatúrája.
Amióta a jobboldali párt ellenzékbe szorult, az elnöki hivatal lett a PiS legfontosabb hatalmi bázisa, menedéke. Duda képes akadályozni a kormány működését. Például megteheti, hogy nem írja alá a törvényeket. A kormánykoalíciónak nincs akkora többsége, hogy visszautasíthassa az elnöki vétót. Az elnök azt is megteheti, hogy aláírja a neki felterjesztett törvényt, de azonnal alkotmánybírósági kontrollt kér annak érvényességéről. Ez történt a költségvetés esetében. Az alkotmánybíróságban nyolc év alatt többségbe kerültek a PiS-hez hű jogászok. Konfliktusba keveredett Duda a kormánnyal, amikor formális kifogások alapján az igazságügy-miniszter-legfőbb ügyész menesztette az ügyészi szervezetet irányító országos főügyészt és helyetteseit. A váltást a koalíció az elnöki tiltakozás ellenére végrehajtotta, s igyekszik újra pártsemlegessé tenni az ügyészi szervezetet. Nem térek ki itt arra, hogy a kormánykoalíció miként reagál ezekre az utóvédharcokra – a liberális, centrista és baloldali ellenzék és értelmiségi holdudvaruk már a korábbi években is készült ezekre a konfliktusokra és megfelelő jogi megoldásokat dolgoztak ki.
Lengyelországban a jobboldali politizálás nyolc éve idején az állami tulajdonú cégek finanszírozták a PiS-t. A nagy országos cégek és kisebb-nagyobb leányvállalatok felügyelőbizottságait és igazgatóságait politikai kinevezettekkel, azok rokonaival és lojális szakemberekkel töltötték meg, így jutalmazva a híveket. Az állami cégeken keresztül finanszírozták a jobboldali ideológiai projekteket, civil szervezeteket, egyházi kezdeményezéseket, amelyekből politikai haszonra számítottak. Ezeket a személyeket nevezi a lengyel köznyelv a PiS „kövér macskáinak”.