„A probléma az – most őszinte leszek –, hogy nem jó blokkban vagyunk. Ez a blokk, az észak-atlanti blokk, az értékrendszerünk szerint, az nem a mi blokkunk, mi mégis ebben vagyunk.” – jelentette ki az állampárt egyik ideológusa, aki a Legyen Megint Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójaként ábrándozott a keleti blokk helyreállításáról néhány nappal azután, hogy az állampárt másik ideológusa feltétel nélküli megadást és virágesőt ígért a Vörös Hadsereg hazánkban állomásozni kívánó tagjai számára, ha ismét erre járnak. Aztán elnézést kért, mert nem pontosan fogalmazott, pedig pontosan fogalmazott, csak túl őszintén.
A blokkváltás amúgy már régen elkezdődött.
A Kúria a maga részéről fel is gyorsította a visszasorolást az értékrendszerének jobban megfelelő keleti világba azzal a ítélettel, amellyel lényegében betiltotta a szó szerinti idézést a sajtóban, és úgy általában is adott a magyar sajtószabadságnak egy krasznaja árnyalatot. Mint azzal a nyugati blokkhoz vonzódó kedves olvasóink pontosan tisztában vannak, az újságírók a munkájuk során arról tájékoztatnak, hogy ki, mikor, hol, mit mondott. Teszik mindezt a mondás igazságtartalmától függetlenül. Ha egy közismert személy azt állítja, hogy a Föld lapos, akkor az újságírók erről a megnyilatkozásról beszámolnak, még akkor is, ha tudják, hogy a Föld nem lapos. Azért számolnak be róla, mert hírértékű, hogy az adott személy laposnak gondolja.
A blokkváltáson áteső legfelsőbb bíróság szerint viszont, ha az egyik legnagyobb magyarországi üzletlánc vezetője azt nyilatkozza egy osztrák lapnak adott interjúban, hogy a magyar miniszterelnök tulajdonrészt akart szerezni a vállalatban a családtagja részére, akkor erről a nyilvános nyilatkozatról a magyar sajtó nem tájékoztathat, kivéve abban az esetben, ha bizonyítani tudja, hogy a miniszterelnök tényleg megpróbálta a veje nevére íratni a Spar-t. Ez az elvárás azonban tökéletesen abszurd, amivel még a keleti blokkba igyekvő kedves olvasóink is egyetértenének, ha elképzelik a következő jelenetet: a bécsi állatkert igazgatója egy külföldi lapnak adott interjúban elárulja, hogy Magyar Péter azzal a kéréssel kereste meg, hogy éjszakánként szeretné magáévá tenni a neki leginkább tetsző tevét. Amennyiben a Kúria ítéletét következetesen alkalmaznák, akkor annak alapján ezt az interjút egyetlen szerkesztőség sem idézhetné egészen addig, amíg meg nem győződött az állítás igazságáról. Még a Mandiner se.
Következetes jogalkalmazástól a keleti blokk rajongóinak persze nem kell tartaniuk.
A sajtó a nyugati blokkban is megpróbál meggyőződni a súlyos állítások igazságáról, mivel ez az egyik feladata, de közben elvégzi a másik feladatát is, azaz mindenképpen hírt ad arról, ha az állatkert igazgatója tevék megdugásával vádolja a családtagjának üzletrészt követelő miniszterelnök ellenzéki kihívóját. A keleti blokkban a két hír közül a tevéset közpénzből harsogná hónapokon keresztül a propagandagépezet (Kúria: a közszereplőnek többet kell elviselnie), miközben az üzletrészes hír szemlézőivel szemben fellép a hatalom (Kúria: a sajtószabadság nem irányulhat mások személyiségi jogainak megsértésére).
A probléma az – most őszinte leszek –, hogy az ország egyik felének értékrendje szerint ez így helyes. Miattuk kerülünk megint a rossz blokkba.
Fotó: MTI