A felnőtt magyar társadalom harmada tartja az életére leselkedő legsúlyosabb veszélyek egyikének, hogy a szomszédjába, városába idegenek, „migránsok” költöznek. Így van ez annak ellenére, hogy többségük soha életében nem találkozott migránssal. Sőt! A személyes tapasztalat hiánya csak erősíti a félelmet és az előítéleteket, hiszen mindig az ismeretlen a legfélelmetesebb, abból lehet a legkönnyebben patás ördögöt csinálni. Éppen úgy, ahogyan ezt a kormány teszi 2015 óta a migránsokkal.
Ugyanakkor, vélhetően nagyjából ugyanez a 30 százalék egyetért azzal, hogy a kormány néhány hete önkényesen, a bíróságok megkerülésével, szabadon engedett több mint hatszáz, jogerősen elítélt külföldi embercsempészt a börtönökből, azzal az indokkal, hogy börtönbeli ellátásuk túl sokba kerül a magyar adófizetőknek. A bírósági hozzájárulás nélkül szabadon engedett bűnözőket a rendőrök a legközelebbi pályaudvarra szállítják, és ott útjukra bocsátják őket. Azzal, hogy valóban elhagyják-e az országot, vagy itt folytatják bűnöző életmódjukat, senki nem foglalkozik. Csak az állam szabaduljon meg kellemetlen kötelességétől, hogy szállást és enni-inni kelljen adnia az elítélteknek. Mert túlzsúfoltak a börtönök, sokba kerül a rabok ellátása, s a magyar állam praktikus válasza erre a bűnözők szabadon bocsátása.
https://jelen.media/kozelet/a-jog-kapitulalt-toth-mihaly-professzor-a-budahazy-ugyrol-es-az-embercsempeszek-elengedeserol/
Pedig nem kell ahhoz túlzottan tájékozottnak lennünk, hogy tudjuk, a rettegett migránsok csak azért tudnak Magyarországra jönni, mert embercsempészek hatalmas összegekért segítenek nekik, hogy el tudjanak jönni a hazájukból és eljussanak Európába. Azon túl, hogy az embercsempészet az egyik legaljasabb, legundorítóbb bűncselekmény, nyilvánvaló, hogy a migráció kulcskérdése az embercsempész bandák felszámolása.