A majd’ két éve fellángolt orosz-ukrán háború óhatatlanul az érdeklődés középpontjába emelte ezt a régiót. Már csak azért is, mert Orbán Viktor magyar kormányfő folyamatosan érvként használta retorikájában az ukrajnai magyar kisebbség oktatási és nyelvhasználati jogainak korlátozását, mondván: amíg ez az állapot fennáll, addig Magyarország sem Ukrajna további uniós pénzügyi támogatását, sem pedig az uniós előcsatlakozási tárgyalásainak megkezdését nem szavazza meg Brüsszelben.
A múlt év decemberében aztán jött a hír: az ukrán parlament több helyen is módosította az itthon és Kárpátalján okkal sérelmezett állapotokat, elkezdve orvosolni a kisebbségek oktatási- és nyelvhasználati sérelmeit, így a magyarokét is. A kárpátaljai magyarok körében várakozásteli csend követte a törvény megszületését: fellazul-e majd vajon a magyar miniszterelnök Ukrajna-ellenes retorikája és magatartása, ami csökkenthetné az Ukrajnában egyre erősödő magyarellenességet is? Kárpátalján járva, világosan megtapasztalhatja ezt a várakozást az anyaországból való utas.
*
Meskó János történésszel, Ungvár históriájának és jelenének jó ismerőjével, a helyi magyar közösség közismert alakjával a Kobzos könyvüzletbe beszéltünk meg találkozót. Ott épp akkor ért véget Katarina Halemko ukrán költőnő verseskötetének bemutatója, s lassacskán kezdtek elszivárogni a vendégek. Magyar szót nemigen lehetett hallani a boltban. János –az esemény főszervezője – hol oroszul, hol ukránul kommunikált a beszélgetőpartnereivel.
A rendezvény után bemutatott néhány embernek, köztük a háború elől két gyermekével a Luhanszk megyei Liszicsanszkból Ungvárra menekült költőnek, Katarinának, később Arkagyijnak, az egyenes tartású, orosz nemzetiségű, nyugdíjas mérnökembernek, aki csak 2023 nyarán jött el zaporizzsjai otthonából, amikor már tarthatatlanná vált ott helyzet. Végül Gyurinak, a hetvenhez közelítő, ungvári magyar zsidó embernek, aki már törve beszéli csak a szülei nyelvét, de beszéli, és magyarnak vallja magát.
Aztán megmutatta a város nevezetességeit, a várat, a közeli skanzent, az egykori ortodox zsinagóga – ma Megyei Filharmónia – patinás Ung-parti épületét, a folyómente és a sétálóutca „magyar időket” idéző hangulatait. Utunk végül Rusznák „Gyuri” kávézójában zárult, ahol beszélgetni kezdtünk. Mi másról, mint Kárpátaljáról és a kárpátaljai magyarságról.