Mondhatni, bevett gyakorlat a politikában, hogy ha egy párt szeretne nyilvánosságra hozni valamilyen információt, amit nem akar a nevére venni, akkor megkeresi a megfelelő csatornát ahhoz, hogy a közönség értesüljön erről. Ezt hívjuk szivárogtatásnak. Nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon, demokratikus pártok is élnek időnként ezzel a módszerrel. Nem túl ízléses, de nem is erkölcstelen.
Más a helyzet azonban akkor, ha olyan információ szivárog ki ismeretlen forrásból, amely szolgálati titok, esetleg érzékeny adat, amely durván sérti a magánélet szentségét, az egyének személyes adataival való önrendelkezési jogát. Az Alkotmánybíróság az emberi méltóság legfontosabb elemei egyikeként jelölte meg a döntésre képes ember saját sorsa és ezen belül személyes adatai feletti rendelkezési jogát. Demokráciákban, aki nem tartja tiszteletben ezt a jogot, az bűncselekményt követ el.
Nálunk nem az állampolgárok, hanem a hatalom, illetve annak propagandistái élnek vissza azzal, hogy törvénysértő módon hozzáférhetnek és nyilvánosságra hozhatnak olyan információkat, amelyek szolgálati titkot képeznek és súlyosan sértik az érintettek emberi méltóságát, önrendelkezési jogát. A cél mindkét esetben egyértelműen a politikai rivális lejáratása.
Az elmúlt időkben két olyan dokumentum is nyilvánosságra került, amely formailag és tartalmilag is a legszigorúbban értelmezett érzékeny személyes adat körébe tartozik, és közreadása bűncselekmény. Mindkét dokumentum Magyar Péter magánéletét érintette.