„FUCK RUSSIA” – hirdeti egy büszke falfelirat Tbiliszi óvárosában, melyet az agresszor tankjainak oldaláról jól ismert Z betű ékesít a nagyobb nyomaték kedvéért. Ahogy ezen az esős keddi délutánon a feleségemmel a kanyargós, kaptatókkal tarkított utcácskákat róva, elhaladunk a tbiliszi színház épülete előtt, a grúz színészlegendák bronzszobrai között felismerem Kote Maharadze hamiskásan mosolygó alakját, aki, a színjátszás mellett, diákkoromban a szovjet tévé emblematikus sportriportere is volt. Annak idején ő számított Tbiliszi Knézy Jenőjének, és a futballközvetítéseket mindketten mindig ugyanazzal a rájuk jellemző mondattal indították: Knézy „jó estét, jó szurkolást” felütésére mindnyájan emlékszünk, Kote Maharadze pedig, aki ízes kaukázusi tájszólással fűszerezte az orosz nyelvet, így köszönt be: „figyelem, figyelem, a vonalban Tbiliszi”.
Mire a Szabadság terére – korábban Lenin, még korábban, egy ideig Berija tér – érünk, ott szinte már harapható a feszültség. Valószínűtlen mennyiségű rendőrautó, és rohamrendőrök hármas sorfala mellett sétálunk el a forgalom elől lezárt Sota Rusztaveli bulváron, a parlament felé. Még épp jókor, mert pár perc múlva összezárnak mögöttünk a kommandósok, befelé már senkit nem engednek, csak a Rusztaveliről kifelé, vissza a térre, egy szűk folyosón, egyesével.
A parlament épülete előtt ekkor már hetek óta nagy tömegek tüntetnek a putyini mintára megszövegezett „ügynöktörvény” tervezete ellen, amely a civilszervezetek, pártok és magánszemélyek – tehát lényegében mindenki – számára regisztrációt ír elő, aki külföldről (is) anyagi támogatást kap. Az ilyen szervezetek és személyek sajtóbéli említésekor mindig hozzá kell majd tenni a névhez, hogy „amelyet külföldi ügynökként”, vagyis frappáns orosz szóval „innoagent”-ként tartunk számon. Hallottuk már, hogy ennek a nevetséges és mélységesen civilizálatlan tervezetnek a vitája éppen grúziai, tbiliszi utazásunk idején zajlik, a parlament falai között, és – közelegvén a törvény végszavazása – a tüntetők az elfogadása ellen még nyomást akarnak gyakorolni a jelenlétükkel.
https://jelen.media/vilag/az-eu-elitelte-volna-a-gruziai-kulfoldiugynok-torvenyt-orban-vetozott/
2024. május 14-én vagyunk, a szavazás napján, elemi erejű a felháborodás a parlament előtt, és így belecsöppenve ebbe a helyzetbe, az idézett óvárosi falfelirat is kezd számunkra értelmet nyerni. A tüntetők, lehetnek talán tízezren, grúz és európai uniós zászlókba burkolózva néznek szembe a rendőrsorfallal, világos üzenetként, hogy Európához szeretnének közeledni, nem pedig a mai, putyini Oroszországhoz. Kilencven százalékuk fiatal, és leginkább nekik nem mindegy, hogy az ország a következő évtizedeket Brüsszel szövetségeseként töltheti el, vagy Oroszország és az orosz elnök hátsójából kifelé kukucskálva. Az ő jövőjüket készülnek most ellopni a parlamentben.