Persze, nem lenne gyakorlatias azt hinnünk, amit egyszer már sokan hittek „a Föld lapos” gondolat (Thomas Friedman) nagy népszerűsége idején, hogy a nyaklóját vesztett technológiai szabadság szüli innentől a rendet. Már kiszivárogtak az első hírek a washingtoni Fehér Házból arról, hogy a DeepSeek chatbotját le akarják tiltani az amerikai kormányzati számítógépekről és telefonokról. Az aggodalom alapja hasonló, mint a TikTok közösségi média platform elleni fellépéskor, nevezetesen, hogy a használat közben keletkező adatok a Kínai Kommunista Párt boszorkányainak konyhaasztalán köthetnek ki. További intézkedés lehet, hogy az R-1-et kitiltják az amerikai alkalmazás-áruházakból, s ugyancsak korlátoznák az amerikai felhő-szolgáltatókat is a modell kínálatában. Az Egyesült Államok ráadásul még csak nem is jár az élen a tiltásban. Olaszország és Dél-Korea már kitiltotta az áruházaiból a terméket, miután a cég nem tudott megnyugtató választ adni a szabályozók személyiségvédelmi felvetéseire. A kormányzati eszközökről pedig már Ausztrália, Kanada és Tajvan is kitiltotta az alkalmazást. Mindez egy szélesebb folyamatot is jelez, nevezetesen a digitalizáció terén való „határállítás” előrehaladtát. A kínaiaknak természetesen egy szavuk sem lehetne emiatt (persze van), hiszen a folyamatot ők kezdték az internetes Nagy Tűzfal kiépítésével.
Hatások. Mindennek ellenére a hatás meglehetősen széles körű, hiszen az adattárolási és kezelési problémák csak ott jelentkeznek, ahol közvetlenül a DeepSeek chatbotját használják. Ha azonban valaki már a maga infrastruktúrájába emeli be a modellt, mint például a felhő-szolgáltatók, ott az adatok már náluk maradnak. Nem kisebb felhő-infrastruktúrákba került már be, mint a Microsofté vagy az Amazoné. Ugyancsak népszerűvé vált olyan szolgáltatóknál, ahol a bizalmi kérdés a geopolitikán kívül is nagyon kritikus, mint a bankok. Itt a nyílt forráskód egy új világot nyit meg. Az R-1 nagy szerepet játszhat az európai fejlesztésekben is, amely egy-két ütemmel elmaradt az amerikaiak és a kínaiak mögött.
Kínában viszont az első és legnyilvánvalóbb jelenség az volt, hogy a viszonylag kis méretű DeepSeek körül elkezdtek körözni a nagy halak. Mind potenciális együttműködőként, mind versenytársként. A cég vezetője, Liang Wenfeng ugyanakkor elmondta, hogy – legalábbis egyelőre – nem szeretne új befektetőket bevonni, szeretné, ha vállalkozásának megmaradna a tudományos jellege. Magyarán, jelenleg szívesen elkerülné, hogy mások is beleszóljanak az irányításba. Azért az nyilvánvaló, hogy bármennyire is sikerült a produkció során lényegesen alacsonyabb költségen kifejlődni, mint bárki másnak a világon, a jövőhöz akkor is pénzre van szükség. Liang hirtelen nagyon nagy sztár lett a kínai világban, annak ellenére, hogy személyisége ezt nem igényli, inkább a visszahúzódó kocka típusa. De persze felkérték Li Qiang miniszterelnök tudományos tanácsadó testületébe, ő is ott volt az összejövetelen, amelyen Xi Jinping technológiai nagyfejűekkel találkozott. Vagyis a kapcsolati hálója pillanat alatt ugrott szinteket, s ennek Kínában is óriási jelentősége van.
Hogy mást ne mondjak, most jelentették be, hogy a kormányzat létrehozott egy 1 billió renminbis (körülbelül 140 milliárd dolláros) új alapot a mesterséges intelligencia, a kvantum technológiák, a hidrogén energia tárolása és egyéb innovációk ösztönzésére. A húsz évre tervezett felhasználás módozatairól még nincsenek információk. Könnyen lehet, hogy az állam személyében itt is szert lehet tenni tulajdonostársra, de más módozatok is gyakorlatban vannak. Tehát elképzelhető, hogy a DeepSeeknek lesznek pénzügyi lehetőségei anélkül is, hogy az óriások, az Alibaba, a Tencent vagy éppen az állam beszállna tulajdonosként. Itt még azt is érdemes megjegyezni, hogy emellett az új alap mellett tavaly óta fut egy 344 milliárd renminbis (47 és fél milliárd dolláros) alap kifejezetten a félvezető ágazat fejlesztésére, vagyis erre külön nem kell az 1 billió renminbiből pazarolni.
Ha azt mondom, hogy a nyugati világ sok cége fogadta be a DeepSeek modelljét, akkor azt is mondanom kell, hogy az végigsöpört a kínai vállalati világon. Azt korábban a Jelen is megírta, hogy a Tencent beépítette WeChat nevű szuperappjába, de gyakorlatilag mindenhol elkezdték használni, ahol a mesterséges intelligenciának akár csak egy kicsi rés is jut. S ott is hat, ahol eddig nem volt semmi: számolatlanul jönnek létre a kezdő technológiai vállalkozások, a kockázati tőke szinte vakon megy beléjük, hogy persze majd kiszálljanak, amikor elkezdik orrontani a trend végét. A nagy tech-cégek, akik maguk is fejlesztenek mesterséges intelligenciát, felgyorsultak, minimum a marketingben, s akik felhő-szolgáltatók is, a Huawei, a Baidu, az Alibaba vagy a Tencent, új lehetőségeket látva maguk is tüzelik a csinnadrattát. S jönnek az új kibocsátások is.
A láz természetesen végigfut az ellátási láncon. Hihetetlenül fellendült az MI-képes szerverek piaca, s leginkább azoké, amelyekbe előre benne van az R-1. Így megy a kockázati tőke a szerver-gyártókba is. A kevéssé nagy teljesítményű csipek, amelyekre támaszkodott a DeepSeek, gyártására több kínai cég is képes. Bár az amerikai Nvidia közölte, hogy az ő csipjeiből sokat használt a kínai cég, hírek szerint a bázist a Huawei adta. Nem tudni, mi lesz ebből. Iparági közhely, hogy a vezető kínai csiptervezők, a Huawei mellet a SMIC vagy a Cambricon, néhány évvel le vannak maradva az élvonaltól. De egész januárig, az R-1 megjelenéséig a mesterséges intelligenciáról is ezt hittük. Ki tudja, mikor jön ki az R-2 D-2?
Újabb áttörés? Manus. A Monica nevű kínai start-up Manus névre hallgató „mesterséges intelligencia ágense” a saját marketingje és az első értékelések szerint szintén olyan termék, amely új helyzetet teremt az iparágban. Az MI-ágensek olyan egységek, amelyek megértik a környezetüket, a feladataikat, s önállóan képesek a céljaik elérésére, miközben tanulnak, s javítják a saját teljesítményüket. Azért nevezem ágensnek és nem ügynöknek, mert utóbbi szó konnotációja a magyar nyelvben itt nem használható tartalmakkal terhes. Állítólag ez az első általános célú MI-ágens, de az biztos, hogy az első olyan, amelyik kinn van a placcon, lehet próbálgatni. Elvileg bármilyen gondolatot cselekvéssé tud fordítani, a felhasználó problémáira dolgoz ki azonnal megoldást, s ráépülve az internetre, amire van lehetősége, azt meg is oldja. Megszervez konferenciát, szállásokat és jegyeket foglal, szociális hálót épít, és így tovább.
Nyilvánosságra kerülése után szakértők hada kezdte tesztelni, s kiderült, hogy azért ez nagyon messze van még attól, hogy jó legyen. Kiderült az is, hogy nincsenek is mögötte nagy programozási mutatványok, néhány napon belül több kínai start-up is kidobott hasonló programot. Sokan, akik írtak vagy nyilatkoztak róla, azt mondták, hogy valójában a Manust csak rácsomagolták létező nagy nyelvi modellekre. Fontosabb volt nekik, hogy elsők legyenek, mint hogy jó és biztonságos legyen a termékük. Ugyanakkor mégis van egy fontos eleme a dolognak: a Blöki kinn van a gangon. Rengetegen elkezdték használni. Ha az öntanító képessége megfelelő, maga is fejlődik, de ami még ennél is fontosabb, hogy az előrehaladás nyilvánosan, szabad felhasználásban történik, ami ezekben az ágazatokban egyáltalán nem természetes. Ebből a szempontból hasonlítható a DeepSeekhez, amelynek nyílt forráskódja nagyot változtatott az eddigi játszmán.
A technológiai órások, amerikaiak is, kínaiak is, hagyományosan nagyon magas falak mögött dolgoznak, rendkívül biztonságossá, lényegileg megismerhetetlenné teszik a terméküket, s csak akkor jönnek ki vele. Ebbe a kialakult fejlesztési kultúrába a nyílt forráskód, vagy az egyéb szabad felhasználású fejlesztések nem passzolnak bele. Jellemző erre a szélesebb körben a ChatGPT-ről ismert OpenAI cég, melynek nevében az „Open” erős túlzásnak mondható, álláspontja a DeepSeekről. Az amerikai kormányzat „MI Cselekvési Tervéhez” fűzött kommentjében a vállalat kifejezetten politikai érvelést használ: „A demokratikus MI előrehaladásában Amerika a Kínai Kommunista Párttal versenyezve elkötelezett, hogy 2030-ra a világ vezetőjévé válik”. Most hagyjuk is azt, hogy mi az a „demokratikus” MI, s miért állít szembe a kommentár egy országot egy párttal. Ezután ugyanis azt mondja, hogy a DeepSeek R-1 modellje, amely azonos színvonalon van a legjobb amerikai modellekkel, fontos mérőeszköze az Amerika-KKP verseny állásának. Vagyis annyira lényeges, hogy óriási kockázat lenne beengedni a kritikus infrastruktúrába (ahogy korábban a Huaweit sem engedték be a távközlési infrastruktúrába, meg is látszik rajta), mert akkor a KKP manipulálhatná az egész rendszert. Ezt azzal támasztja alá – minden különösebb bizonyíték nélkül -, hogy a DeepSeek „államilag támogatott, államilag ellenőrzött és szabadon elérhető”. Ebből a háromból az utóbbi a biztos, s igazán ez zavarja az OpenAI-t, s nyilván másokat is, a többi csak segíti zavara hatásos kifejezésében. A felhasználók azonban nyilván jobban örülnének, ha a termékek nyílt forráskódúak lennének, s akkor már az sem zavarná őket, ha a céget CloseAI-nak hívnák.