A Budai Vár átalakítása a hatalmi ideológiát reprezentálja

Városszociológusként évek óta kutatja, hogy a városban miként jelennek meg populista beavatkozások, mi az üzenete, eszköztára, mit tudunk meg a politikai rendszer logikájáról. Kizárólag a populista rendszerek sajátja, hogy az építészetnek politikai üzenete legyen?

Nem, minden rendszerben jelen van, csak másképpen. Az építészet általában valamilyen szinten mindig a politikáról szól. Ha Magyarországot nézzük, az ’50-es években a szocialista realizmus az új rendszer reprezentációjáról szólt, különösen az olyan nehézipari városok megteremtésével, mint Dunaújváros. A ’60-as években az építészet a tömeges lakásépítésről szólt, míg a ’70-es években megfigyelhető egyfajta nyitás a nemzeti identitás felé, hazánkban akkor jött létre az organikus építészet. A ’90-es évek az európanizálásról szólt, vagyis hogyan tudunk egy volt szocialista országot a városi építészeten keresztül visszavinni Európába. Azok a területek, amelyekre jelenleg koncentrálok, azt mutatják, hogy a nemzet, ami a mostani diskurzusban hangsúlyos szerepet kap, miként kap érvényt a városképben. Budapest úgy van beállítva, mint kozmopolita, nyitott város, miközben az állami projekteken keresztül azt látjuk, hogy a nemzet kerül előtérbe, mint az történt a Budai Vár és a Kossuth tér átépítésénél. A nemzet újrahangsúlyozása egyértelműen populista vonal, nálunk ez utoljára a két világháború között volt előtérben, igaz, sokkal kevesebb pénzből.

Miért kell ehhez ennyire retrográd politika, mint amit a jelenlegi kormány képvisel?

A modernizmus magában hordozza a liberalizmust, a nyitottságot, aminek alapja az egalitárius szemlélet, ennek most nincs létjogosultsága, sőt, olyan politikai asszociációk jelennek meg, hogy a modernizmust meg kell szüntetni. Igaz, ez nem csak Magyarországra jellemző, az AFD betámadta a Bauhaust, mert szerintük túlságosan kozmopolita és nem elég német. Elsősorban Berlin és Budapest köztereit kutatom, és azt látom, ha történelmi okok miatt áldozatul esik egy épület, utána sem könnyű a helyzet. A két Németország egyesítése után nagy kérdés volt, hogy mi legyen az egykori NDK parlamentjének épületével. Sokan azt mondták, meg kell hagyni, hiszen egy letűnt kort szimbolizál, de a vitában győztek a romboláspártiak. Az 1950-es években részben lebombázott, részben elbontott 16. századi barokk kastély újjáépítését célozták meg, amiről az NDK-s politikusok anno azt mondták, hogy a porosz militarizmus jelképe, meg kell semmisíteni. Az újjáépített kastélyt leginkább kiállítótérnek képzelték el, mondták, hogy itt jó helye lesz az Európán kívüli gyűjteményeknek. Ez is sok vitát szült, hogy egy régi birodalmi kastélyba beteszik azokat a tárgyakat, amelyeket az európai gyarmatosítók összeraboltak. Ami a ’90-es években jó ötlet volt, hamar elavulhat.

Lehetnek frappáns megoldások, mint amit a Karmelita kolostor átépítését irányító Zoboki Gábor javasolt, hogy a műemléképülethez toldjanak hozzá két Dunára néző erkélyt, de olyant, ami két nap alatt elbontható, számítva arra az eshetőségre, ha az utókornak nem tetszene.

A Várnál egyértelműen azt látjuk, hogy a térátalakítás reprezentálja a hatalmat, bármit megtehetnek. Átalakul a használati struktúra, míg régen elsősorban kulturális terület volt, most visszaköltözik a kormányzat. A Várról tudni lehet, hogy Orbán közvetlenül beleszólt az átalakítással kapcsolatos tervekbe, ami finoman szólva is fura, de volt már rá precedens a történelemben. Most folyamatosan az az érv, hogy nem csinálunk mást, mint a XIX. század végi és a XX. század eleji Hauszmann-korszakot állítjuk vissza, ami hazugság. Horthy volt az egyetlen „államfő”, aki a Palotában lakott a két világháború között, a császár sem élt ott soha. Egyedül Horthy használta rendszeresen a Lovardát, elmondások szerint általában naponta egy órát. Ez is csak azt mutatja, hogy amire eredetileg készült a Lovarda, a bécsi Hofburg mintájára egy spanyol lovasiskola, elvesztette a funkcióját, mert a Monarchia összeomlott. Az I. világháború után nem volt igazi szerepe az épületnek, ahogyan ma sincs.

A polgárok számára mi a konkrét üzenete ezeknek a monumentális beruházásoknak, mi a fő ideológia?

Az üzenet az, hogy a szocialista modernista építészet tönkretette a város szövetét, történelmileg, kulturálisan és esztétikailag oda nem illő épületeket húztak fel, mi most ezt helyreállítjuk, és visszaadjuk nektek a város, különösen Budapest régi fényét. Kvázi történelmi jóvátételnek tekintik az építkezéseket. Ez egy populista ziccer. Az előző kormányok felelősségéről nem szoktunk beszélni, pedig jócskán van. Nagy probléma, hogy 1989 és 2010 között a szocialista-liberális rezsimek nem csináltak semmit, és ez sem normális.  Miközben nagyon rossz állapotban voltak az épületek, semmi koncepció nem volt arra vonatkozóan, hogy mi legyen velük. A Nemzeti Galéria állandóan beázott, emlékszem, gyerekként a Várban omladozó épületek között mászkáltunk, ami egyáltalán nincs rendjén. Nem alakult ki közbeszéd a témában, miközben lehetőség lett volna viták elindítására. Ezzel szemben a szimbolikus politikában szemrebbenés nélkül hozzányúlnak az épületekhez, ráadásul tudjuk, hogy a századforduló volt Magyarország történelmének egyik legsikeresebb korszaka, ha pozitív nosztalgiát akarunk, akkor ezt vesszük elő. Nemzetközi szinten csúcson volt a magyar külpolitika, és Orbán számára az is üzenet, hogy ezentúl nem áldozata, hanem ismét ágense leszünk a történelemcsinálásnak. Ez a legfontosabb üzenet.

Sok építész nyilatkozott úgy a történelem során, hogy számukra nem a hatalom kiszolgálása, hanem az alkotás lehetősége volt a szempont akkor, amikor elvállalták ezeket a megbízatásokat, és az idő majd revideálja. Mennyire érhető tetten az építész felelőssége a hatalom kiszolgálásában?

Nehéz kategorikusan bármit mondani, de azt tudjuk, hogy könnyű ideológiát gyártani bármilyen cselekedet mögé. Magyarországon vannak kiváló építészek, de kevés lehetőségük van, éppen ezért nagyon kevés olyan iroda van, amelyik képes akkora volumenű építkezésre, mint a Budai Vár. Orbán sokszor mondja, hogy azért nem kell versenyeztetni az építészeti pályázatokat, mert szinte nincsen kik között. Beszéltem építésszel, aki azt mondta, milyen jó, hogy erre költi a pénzt a kormány, van mit csinálni. Persze vannak, akik nem hajlandóak erre, többen kiléptek a Hauszmann bizottságból, amikor rájöttek, hogy semmit nem számít a véleményük.

Csak a megalomániáról és a hatalomról szólnak ezek a projektek, vagy lehetnek illúzióink, és az értékek megőrzése is megfogalmazódik a döntéshozókban?  

Mindenképpen a kettő kombinációjáról van szó. Mivel van rá pénz, minőségi munka is történik. Az építkezésekkel kapcsolatos kommunikáció viszont egyértelműen propaganda, ami mögé komoly brand épül, a Budai Vár felújítására megalapították a Várkapitányság Zrt-t. Hiába az orosz-ukrán háború, hogy rosszul megy a gazdaság, hatalmas az infláció, azt látjuk, hogy a beruházások zajlanak, egy pillanatra sem állnak le. Ha kell, inkább máshonnan fogják elvenni a pénzt, de megcsinálják. Az Iparművészeti Múzeum vagy a Keleti pályaudvar már nem része a propagandának, nem azt az üzenetet hordozza, ami a rendszernek fontos, ezért nincs is rá pénz.

­Az építészet jelentőségét tükrözi, hogy a Makovecz Imre tervezte makói gyógyfürdő átadásakor Orbán Viktor azt mondta, hogy a magyar ember általános műveltségéhez hozzátartozik, hogy tudja, melyik híres magyar épületet ki tervezte. 

De nem tudja. Ez egy jól strukturált vízió, aminek nincs köze a valósághoz.

Említette, hogy Berlinben sem könnyű egyensúlyban tartani a múltat és a jelent, de gondolom, van különbség a német és a magyar gyakorlat között.

Amiben különbséget látok, hogy Németországban nyitottak ezek a folyamatok, széles rétegeket vonnak be a vitákba, a szakmai szempontok jobban érvényesülnek, és demokratikusabbak a döntéshozatali folyamatok. Sajnos a végeredmény ugyanolyan problémás, amivel nem azt akarom mondani, hogy rendben van, ha nem demokratikusan csinálják, mint nálunk. Orbán politikai taktikájának része az átláthatóság hiánya, többek között a Várnál is. Nem lehetett látni, hogy ebből ekkora projekt lesz, így nem lehetett tiltakozni sem. Ráadásul az építészet az a terület Magyarországon, amely kevésbé borzolja a kedélyeket. Azt meg a legtöbben örömmel nézik, ha szépül a környezetük, nem az ideológiát látják mögötte.

Ezért sem éri el az ingerküszöböt, hogy Orbán veje, Tiborcz István sorra vásárolja fel a palotákat és a kastélyokat, amelyeket aztán felújít?

Ez sem csak a mostani rendszerről szól. Az egész privatizációs rendszert meg kellene nézni, ami Magyarországon lezajlott a rendszerváltozás után. A ’90-es években elképesztő ingatlanpanamák voltak az akadémiai intézeteknél és a Várnál is, a jelenlegi kormány most erre is rezonál. Ez az egész az előző rendszerhez való viszonyulás, amit állandóan meg is fogalmaznak.

Tulajdonképpen az USA-ban él, a New York-i New Schoolban tanít, Trump eddigi működése kevesek tetszését nyerte el. Mi a helyzet az építészettel?

Öt évvel ezelőtt hozott egy rendeletet, hogy új kormányépületet csak történelmi stílusban lehet építeni, a modernizmusnak nincs helye. Biden visszavonta ezt a rendeletet, de most megint azt látjuk, el fognak bontani épületeket, különösen amelyek a II. világháború után, brutalista stílusban épültek. Az FBI is ilyen stílusban megvalósult kormányépület, amit Trump mindig is utált, és azt mondta, hogy el kellene bontani. Kesh Patel, az FBI Trump által kinevezett új főnöke azt mondta, hogy a jelenlegi formájában csak úgy van értelme megtartani az épületet, mint a „Deep State” múzeuma. Washingtonban hangsúlyos ez a törekvés, de más városokban is egyre gyakoribb, mert a modernista épületet ott is a rendszer elleni támadásként fogják fel.

Magyarországon sokszor műemlékvédelmi épületekről van szó, miközben a Fidesz megszüntette a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt. A Budai Vár is a világörökség része, mit szól az UNESCO ezekhez az átalakításokhoz?

Az UNESCO-nak tetszik, hiszen zajlik a helyreállítás. Hogy mi van mögötte, azzal nem foglalkoznak.