Lengyelországban idén is elmaradt a nyári politikai uborkaszezon. Miután a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt jelöltje, Andzrej Duda hajszállal megnyerte a júliusi elnökválasztást, a párt varsói székházában augusztustól egymást érték a koalíciós egyeztetések.
A “Nowogrodzka utca” a lengyel politikai közbeszédben a kormánypártot, azon belül a hatalompolitikai viszonyokat egyszemélyben manipuláló Kaczyński-t szimbolizálja. A PiS megerősödve jött ki a két éve tartó választási ciklusból, és egy most vasárnapi választást követően már egyedül is képes lenne kormányt alaktani. Lengyelország informális vezetője ezért újabb kormányalakítással vág neki az őszi parlamenti szezonnak, amikor a jogállamiságot érintő kulcsfontosságú intézkedések lesznek napirenden.[jelen_img url=”/data/articles/0/06/article-0625/nyito_kaczinski_MTI_EPA_PAP_Radek_Pietruszka_fit_670x10000.jpg” url_large=”/data/articles/0/06/article-0625/nyito_kaczinski_MTI_EPA_PAP_Radek_Pietruszka.jpg” class=”block_placeholder fcenter” author=””]
Eszerint a jelenlegi 20-ról 12-re csökkentetnék a minisztériumok számát, ami érzékenyen érinti a jelenleg két-két tárcát birtokló kisebb koalíciós partnereket. A PiS az Egyesült Jobboldalon beül két másik párttal, a Zbigniew Ziobro vezette radikális Szolidáris Lengyelországgal és Jarosław Gowin mérsékeltebb, piacbarát Egyezmény pártjával közösen kormányoz. Két kulcsfontosságú tárca már augusztusban gazdát cserélt: Zbigniew Rau a külügyminiszteri, Adam Niedzielski pedig az egészségügyi posztot kapta.
A pártelnök célja részben a kormánykoalíción belüli erőviszonyok átrendezése. A PiS-től ideológiailag jobbra álló Ziobro ugyanis évek óta politikai befolyása kiterjesztésére törekszik azzal a céllal, hogy idővel Kaczyński utódául léphessen elő. Az igazságügyminiszterként és egyben főügyészként funkcionáló politikust 2011-ben szorították ki a PiS-ből, miután megpróbálta átvenni a párt irányítását.
A Mateusz Morawiecki miniszterelnökkel való rivalizálása azóta főként az állami cégekért folytatott harcban öltött testet, ám a helyzet a nyári elnökválasztás után újabb tovább eszkalálódott. Ziobro ekkor több radikális kezdeményezéssel is előrukkolt: uniós támogatásban részesített egy LMBTQ-ellenes kiállása miatt közösségi pénzektől elesett várost, ő szorgalmazza Lengyelország kilépését az Isztambuli Egyezményből, és javaslatot tett egy a magyarhoz hasonló idegenügynök törvény beterjesztésére a civil szervezetek megszorítására. A PiS pártelnöke azonban rendre megakadályozza, hogy Ziobro a PiS-be visszaoldalazva befolyást szerezzen, ami egyben Morawiecki pozícióját is bebiztosítja.
Kaczyńskinak azonban nem csak a parlamenti többség miatt van szüksége Ziobróra, aki 19 mandátumot hozott a közös listán. A koalíció egyben tartása mellett szól az is, hogy mára a szélsőjobboldali Konfederacja a harmadik legerősebb lengyel párt, vagyis a „PiS-től jobbra csak a fal lehet” elv fenntartásához még minimális, 1-2 százalékos támogatottsága mellett is szerencsésebb őt a táboron belül tartani. Nem beszélve arról, hogy főügyészként mennyi terhelő bizonyíték lehet a birtokában a kormányra nézve. Lengyelországban ugyan nem alakult ki a magyarhoz hasonló, központosított állami korrupció, de 2018 óta több botrány robbant a PiS körül. Politikai értelemben azok a Kaczyński-szalagok hordozták a legtöbb kockázatot, miszerint a PiS pártelnöke személyesen koordinált egy több szempontból is érzékeny varsói nagyberuházást, amellyel nagy valószínűséggel megsértették a párttörvényt.
Jarosław Gowin felé is gesztust kell tennie, aki miatt az elnökválasztási kampányhajrában kis híján szétesett a koalíció. Gowin tavasszal azért mondott le miniszteri posztjáról, mert a koronavírus közepette nem tartotta jó ötletnek az elnökválasztás eredeti, május 10-i időpontban való megtartását. Kaczyński végül zárt ajtók mögött állapodott meg vele az elnökválasztás „elhalasztásáról”, ami több fontos tanulsággal szolgál a rendszer megértéséhez.
Az egyik, hogy noha Lengyelország eddig is az informális hatalomgyakorlás iskolapéldája volt, a tavaszi fejlemények mutatták meg a rendszer valódi karakterét. Két, alkotmányos végrehajtó tisztséggel nem rendelkező politikus háttéralkuja alapján egyszerűen nem tartottak meg egy választást az eredetileg kiírt időpontban. Noha az eljárás szembe megy az alkotmánnyal, a PiS által kialakított politikai környezet kedvez az efféle háttéralkuknak, ahol a foglyul ejtett intézmények a Nowogrodzka informális utasításait követik a horizontális elszámoltathatóság hiányában.
Az másik, hogy Kaczyński továbbra is jól manőverezik a táboron belüli erőcsoportok között: Gowin, habár lemondott, támogatásáról biztosította a kormányt. A korábbi kormányátalakítások célja is a kormányon belüli rivalizálás, a különböző erőcsoportok közti feszültség csökkentése volt. Ez egy 20 tárcát felölelő struktúrával nem is okozott különösebb gondot, pláne úgy, hogy Kaczyński a regionális paritásokra is nagy hangsúlyt fektetett.
Mitől erős a PiS?
A politikai rezsimek fenntarthatósága szempontjából – különösen, ha az tekintélyelvű jegyeket hordoz – a szakirodalom kockázati tényezőként említi a hatalmi elit megosztottságán kívül a természeti katasztrófákat, a választásokat, és a gazdasági válságokat. Lengyelországban a koronavírus árnyékában szinte mind a négy faktor jelen volt, a kormánypárt mégis megerősödve kezdi az őszi politikai szezont.
A siker egyik titka, hogy a PiS szavazótábora továbbra is jól rezonál az identitásalapú szorongásokra rájátszó morális pánikkeltésre. Ez az elnökválasztáson korcsoportokra lebontva is megmutatkozott. Az LMBTQ-terroristákról szóló menekültellenes narratívák elsősorban a vidéki, húszezres vagy az alatti településeken élő és idősebb korosztályt célozta, ahol a kormány által propaganda csatornává silányított állami média többek közt olyan üzenetekkel is hangolt Trzaskowski ellen, hogy az győzelme esetén legalizálná a kötelező eutanáziát. Mindezt csak fokozta a koronavírus által felerősített „egy a tábor, egy a zászló” effektus, aminek következtében általában a kormány irányába borult fel hatalmi ágak közötti egyensúly.
A másik kulcstényező az elmúlt évek példa nélküli jóléti osztogató politikája. Tavaly a parlamenti választások előtt egy negyven milliárd zlotyt felmésztő csomag keretében kiterjesztették az 500+ elnevezésű gyermektámogatást, bevezették 13. és belengették a 14 havi nyugdíjat, adócsökkentést és 26 év alattiaknak szóló adómentességet biztosítottak. Kétlépcsős minimálbér-emelés és többek közt magasabb hektáronkénti támogatást ígértek a gazdáknak.
Vagyis az alacsony fizetésűeket, a nyugdíjasokat és a mezőgazdasági termelőket célzó úgynevezett „Lengyel jóléti állam” program beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A PiS elsősorban az alacsonyabb jövedelmű osztályok körében az „emberek pártjaként” pozícionálja magát, amely betartja a választási ígéreteit. Lényegében ezek a választói rétegek – kiegészülve a munkanélküliekkel – adták tavasszal Duda támogatóinak a bázisát.
Kaczyński sikerének másik titka, hogy pártja kulturális kontextusba ágyazva hatékonyan átpolitizálta ezeket a gazdasági kérdéseket. A hagyományos lengyel katolikus családi értékek védelmében, konzervatív értékalapon, de valójában etatista, baloldali gazdaságpolitikával szólította meg a rendszerváltásból kiábrándult, leszakadó társadalmi csoportokat. A PiS ígérete, hogy miközben helyreállítja az idén 40. éve megalapított Szolidaritás mozgalom nemzeti identitáson alapuló örökségét, Lengyelországot “biztonságos szigetként” ábrázolja, ahova sem a koronavírus okozta gazdasági válság, sem pedig a katolikus értékeket veszélyeztető nyugati ideológiák nem gyűrűzhetnek be.
Újabb rendszerátalakító intézkedések jönnek
Bár Lengyelország versenyképességének és stabil pénzügyi helyzetének köszönhetően eddig jól viselte a koronavírus gazdasági hatásait, az eddigi jóléti osztogatás hosszútávon fenntarthatatlan. Részben emiatt is sürgető Kaczyńskinek, hogy további rendszerátalakító intézkedésekkel biztosítsa be pártja hatalmát az elkövetkező viharos évekre.
A pártelnök ezért hetek óta zajló egyeztetéseket folytat egy 10 irányelvet tartalmazó tervezetről, amelynek legfontosabb pontja az „utolsó barikád” lebontása: az igazságszolgáltatás átszervezésének befejezése. Az lengyel alkotmány 180. cikkelyére hivatkozva a kormány kezdeményezheti a bírósági struktúra teljes átalakítását, amelynek során 100 bíróból akár 70-80 főt is nyugdíjazhatnak, az Európai Unió bírósága által kifogásolt, politikai hajtóvadászatra használt fegyelmezési kamarát pedig beolvaszthatják a bűnügyi kamarába.
A „reform” keretében a jelenlegi háromról kétszintűvé alakítanák a bírósági rendszert a fellebbviteli bíróságok megszüntetésével. A szóban forgó átszervezés több mint 10 ezer lengyel bíró átvilágítását jelentené, vagyis a PiS a „dekommunizáció” leple alatt folytathatja az igazságszolgáltatás átpolitizálását.
Kaczyński további feltett szándéka a „repolonozáció” illetve a „dekoncentráció” jegyében a kormánynak kedvező struktúrában átrendezni a médiapiacot, elsősorban a privát kézben lévő televíziók és a nyomtatott sajtó vonatkozásában. A külföldi tulajdon 20 százalékban történő maximalizálását eddig amerikai nyomásra elvetették, és Paweł Lewandowski kulturális ügyekért felelős miniszterhelyettes már egy felpuhított verziót is belengetett. Eszerint a szóban forgó változtatások csak a jövőbeni tranzakciókra lennének érvényesek, vagyis nem bolygatnák meg a jelenlegi médiapiaci tulajdonviszonyokat.[jelen_img url=”/data/articles/0/06/article-0625/tuntetes_ziobro_kaczinski_MTI_EPA_Pawel_Supernak_fit_670x10000.jpg” url_large=”/data/articles/0/06/article-0625/tuntetes_ziobro_kaczinski_MTI_EPA_Pawel_Supernak.jpg” class=”block_placeholder fcenter selected” author=””]
Számítani lehet a jelentős gazdasági és politikai autonómiával rendelkező, és javarészt ellenzéki kézben lévő helyi önkormányzatokat korlátozó, tehát további centralizációt előirányozó törekvésekre – várhatóan nem csak a pandémia elleni egészségügyi védekezéssel összefüggésben. Mindez korántsem meglepő annak fényében, hogy az ellenzéki többségű szenátus mellett ma már csak az ellenzéki vezetésű önkormányzatok képesek valamelyest lassítani Kaczyński rendszerépítkezését. Sajtóértesülések szerint ez akár a hármas osztatú önkormányzati berendezkedést is érintheti a közbülső, kerületi (powiat) szint kiiktatásával, amely a demokratikus rendszerváltás egyik legfőbb vívmányának aláásását jelentené.
Ugyancsak napirendre kerülhet a választási törvény módosítása a választókerületek átszabásával, amely megint csak a hatalmon lévőknek kedvezne a kisebb pártok kárára.
Egyelőre nem tudni, hogy végül mit valósít meg mindezekből a kormány, és hogy mi puhul fel a koalíciós egyeztetések során. Könnyen lehet, hogy a belengetett intézkedések egy részével csak a közvélemény reakcióit szondázzák. Kaczyński mindenesetre 2006 óta következetesen egy “új lengyel állam” létrehozását sürgeti, és az elmúlt évek kormányzati tapasztalati azt mutatják, hogy nem csak a levegőbe beszél.
A PiS 2015-ös hatalomra kerülése óta 20 jogszabályt fogadott el a bíróságok átalakítása érdekében, foglyul ejtette a közmédiát és szűkítette a kormánykritikus civil szervezetek mozgásterét. Orbán Viktorhoz hasonlóan Kaczyński alapvetése, hogy az állam és a nemzet ellenségeit látják a kormányoktól független kritikus vagy pusztán más értékrendet képviselő szereplőkben. Rendszerük korántsem merül ki a populizmusban: a fékek és ellensúlyok rendszerét mindketten úgy láttatják, mint ami feleslegesen korlátozza őket, hogy a „tiszta nép” érdekében hatékonyan tegyék a dolgukat a korrupt elitekkel szemben.
További eszkaláció az EU-val
A további konfrontáció pedig újabb forró őszt vetít elő lengyel-uniós kapcsolatokban. Noha az Európai Unió Bírósága felszólította Lengyelországot, hogy haladéktalanul függessze fel a fegyelmi kamarák működését, a politikai boszorkányüldözés korántsem ért véget. Jelenleg több mint 1200 bíró ellen terveznek fegyelmi eljárást indítani, amiért aláírásukkal támogattak egy az EBESZ-nek címzett levelet a választási megfigyeléssel kapcsolatban. Ez tovább ronthatja Lengyelország pozícióját a hétéves keretköltségvetésről szóló egyeztetés során, ahol Mateusz Morawiecki is a lehető legtöbb támogatási pénzt igyekszik kialkudni.
Az EU állam- és kormányfői a szeptember 24-i rendkívüli csúcson térnek vissza a jogállamisági feltételrendszer bevezetéséhez a költségvetési tárgyalásokon, ahol azonban a Coviddal kapcsolatos válságkezelés lesz előtérben a demokráciák állapota helyett.
Bár a német tanácsi elnökség elvileg napirendre tervezi venni a lengyel ügyet, a 7. cikk szerinti eljárás lomha és meglehetősen átpolitizált eszköz egy elsősorban jogilag szabályozott környezetben, ahol a politikai kultúra nem a másik tagállam tanácson belüli ellehetetlenítését ösztönzi. Arra azonban mindenképpen jó, hogy az Orbán Viktorral egy frakcióba tartozó német vezetés jogállamisági kérdésben példát statuálhasson a lengyel kormánypárttal, amely nem tartozik az Európai Néppárthoz.
Mivel eddig a Bizottság csak az uniós bírósággal együtt volt képes valamennyire is fékezni a PiS-t, minden eddiginél időszerűbb a kötelezettségszegési eljárások hatékonyabbá tétele. Brüsszel a jogállamiság terén négy kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen, viszont továbbra sem elég gyorsan, és nem minden problémás ügyben: a foglyul ejtett alkotmánybíróság és a Nemzeti Bírói Tanács esetében például évek óta nem lépett.
Az Európai Bíróságnak minden esetben prioritásként kell kezelnie ezeket a kötelezettségszegéseket annak elkerülése érdekében, hogy a nemzeti kormányok még a luxemburgi döntés kihirdetése előtt szubsztanciális értelemben tovább gyengítsék a demokráciát.
Ahhoz, hogy az uniós intézmények hatékonyabban tudjanak fellépni az informális eszközökkel dolgozó lengyel kormány rendszerátalakító intézkedéseivel szemben, a Bizottságnak a kötelezettségszegési eljárások során célzottabb, kidolgozottabb érveket kell megfogalmaznia, és az EU bíróságának is nagyobb mozgástérre van szüksége az uniós szerződések értelmezésében a demokrácia lerontásának megfékezése céljából.
A szerző politológus, a Lengyel Tudományos Akadémia doktorandusz kutatója, és a German Marshall Alapítvány elemzője.