Nem gondolnám, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnök köztörvényes bűnöző. Valószínűleg végeredményként is azt hozzák majd ki a jogászok, hogy a magyar földek külföldi használatba juttatásában játszott ügyvédi szerepe a szerződések szerkesztése és ellenjegyzése idején nem volt pontosan meghatározható és bizonyítható bűncselekmény, vagy ha utóbb annak is minősíthető lenne egy ellentmondásos jogszabály értelmében, azóta már elévült. Azt persze el tudom képzelni, hogy Dobrev Klára előállhat olyan dokumentummal, amelynek hatására Orbán Viktor végül Sulyok Tamást is kénytelen lenne levenni a tábláról, de a múlt pénteken nyilvánosságra hozott második iratcsomag után is úgy vélem, ebből a saját híveik előtt még ki tudják őt mosni és magyarázni, hiszen ennél is kínosabb volna pár hónapon belül a második elnököt a kukába hajítani.
Ha egy lépést hátra lépünk a választási kampánytól, végiggondolhatjuk, hogy a magyar termőföld rendszerváltás utáni sorsának története mennyire jól jellemzi a politika és az általa meghatározott magyar „jogállam” képmutatását. Azt azért ismételjük el, ami a Dobrev Klára által elsőként nyilvánosságra hozott iratok alapján egyértelmű: a jelenlegi köztársasági elnök a kétezres évek elején ügyvédként közreműködött abban, hogy egy 103 hektáros Szeged környéki földterület előbb egy Gyuris Gyula Ernő nevű személyhez került, aki Sulyok Tamás segítségével Kocsis Lászlónak ajándékozta a földet. „Ajándékozásról van szó, ellenérték nélkül. Azért az nem túl életszerű, ugye, hogy több száz hektárnyi területet vadidegen emberek egymásnak ajándékoznak?” – kérdezte Dobrev a sajtótájékoztatón.
Kocsis, a „második stróman” ezután kötött egy kölcsön- és jelzálogszerződést azoknak a külföldieknek az Agronómia Kft. nevű cégével, akik törvényesen nem szerezhették volna meg a földet, majd haszonélvezeti jogot adott a cég tulajdonosainak. A cég mögött három osztrák testvér áll: Franz, Ernst és Alois Kirchmayr. A kölcsönszerződést, a jelzálogszerződést, valamint a haszonélvezet bejegyeztetését ügyvédként szintén Sulyok intézte, aki egyben az osztrák cég magyarországi kézbesítési megbízottja is volt.
Született egy tényleges zsebszerződés is német nyelven, amelyben ez állt: „A magyar földtörvény szerint olyan cég, mint az Agronómia Kft. jelenleg nem lehet vevő, így annak ügyvezetője járt el a cég megbízásából az ingatlanvétel ügyében. Ezért jelenleg pro forma is Gyuris úr áll a telekkönyvben tulajdonosként. Ezennel írásban kifejezetten és visszavonhatatlanul rögzítjük, hogy az Agronómia Kft. a kizárólagos gazdasági tulajdonos és jogosult arra, hogy a megbízásából szerzett minden földet kártalanítás nélkül saját tulajdonába ruházhasson át telekkönyvileg. Ez a kötelezettség Gyuris úr jogutódjaira is vonatkozik. A földek vételárát egyszeri haszonbérlettel, jutalékfizetéssel és szénavásárlással az Agronómia Kft. teljes egészében megfizette.” Ezen nem szerepel az alkotmány későbbi legfőbb őrének aláírása, ha azt mondja, nem tudott róla, annak ellenkezőjét csak tanúvallomásokkal lehetne bizonyítani.
Sulyok Tamás köztársasági elnök szűkszavúan azt állítja – nem cáfolva, hogy ő írta és jegyezte ellen az ajándékozási szerződést, a kölcsönszerződést, a jelzálogszerződést, valamint a haszonélvezeti jog bejegyeztetési kérelmét –, hogy ügyvédi tevékenysége során mindenben a hatályos jogszabályoknak és ügyvédi esküjének megfelelően járt el. Ez körülbelül azt jelenti, hogy minden más az akkori jog szerint szabályos volt, a zsebszerződést nem látta, arról nem tudott, egyebekben pedig – hogy az örök klasszikust, Simicska Lajost idézzük –, mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.