Krausz Ferenc is vidéken született, méghozzá 1962-ben Móron, szülei kétkezi munkások voltak, tehát – Karikóhoz hasonlóan – szerény körülmények között nevelkedett. Tehetsége hamar kiderült, amit az is bizonyít, hogy 1985-ben párhuzamosan szerzett villamosmérnöki oklevelet a Műegyetemen és fizikusi diplomát az ELTE Természettudományi Karán. Kutatni ő is idehaza kezdett, a BME Fizikai Intézetében a lézerfizika területén dolgozott, majd doktori fokozatát a Bécsi Műszaki Egyetemen szerezte 1991-ben, ahol később docens, majd professzor lett, sőt később osztrák állampolgárságot is szerzett, vagyis Karikó mellett a magyar állampolgárságát is megtartotta, így ő a negyedik ilyennel rendelkező Nobel-díjas.
2003-tól él Németországban, ahol a München melletti Garchingban lévő nagytekintélyű Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, 2004 óta pedig a müncheni Lajos–Miksa Egyetem Kísérleti Fizika Tanszékét is ő vezeti.
Az elképzelhetetlenül gyors folyamatok paparazzójának is nevezik, ugyanis a 2000-es évek elején az ő csoportja állította elő és mérte meg a világon az első attoszekundumos, vagyis a másodperc egymilliárdod részének egymilliárdod részéig tartó fényimpulzusokat, s ennek köszönhetően ezzel a módszerrel először végezhettek valós idejű megfigyeléseket az elektronok atomon belüli mozgásáról. Krauszt már fiatal kutatóként is a rövid impulzusú lézerek fizikája érdekelte, amiben szintén hasonlít Karikóhoz, hiszen ő is egy kiválasztott tudományterületnek szentelte teljes karrierjét. Már bécsi éveiben, hazai magyar fizikusokkal együtt, azt kutatta, miként lehet a térben és időben egyre kisebb méretű jelenségeket, így elemi részecskéket ultrarövid időtartamú fényimpulzusokkal tetten érni.
A Nobel-bizottság indoklása szerint ő és két társa, a svédországi Lundi Egyetem munkatársa, Anne L’Huillier és az amerikai Ohio Egyetem kutatója, Pierre Agostini olyan attoszekundumos fényimpulzusok generálására szolgáló módszer kidolgozásáért nyerték el a kitüntetést, amelyek az anyag elektrondinamikájának tanulmányozására szolgálnak.
Az Osztrák Tudományos Akadémia tagja, az MTA külső tagja és a Műegyetem díszdoktora tavaly már elnyerte a szintén nagyon rangos és a Nobel-előszobának számító fizikai Wolf-díjat is, de ettől függetlenül is, már régóta Nobel-várományosnak számított.
Végül abban is együtt említhető Karikó Katalinnal, hogy legújabban a daganatkutatás foglalkoztatja. Az általa vizsgált hipergyors folyamatokra fókuszáló technológiát használja vérminták elemzésére, illetve a vér összetételében bekövetkező apró változások kimutatására. A csoport azt nézi, hogy ezek a változások lehetővé teszik-e a daganatos betegségek egyértelmű diagnosztizálását azok kezdeti szakaszában.
Az pedig a magyar fizikus emberi karakterét jellemzi, hogy másfél éve egy egyesületet alapított Science 4 People (Tudomány az emberekért) néven, mely a tudományos élet képviselőinek összefogását tűzte célul az ukrajnai háború által sújtott emberek megsegítésére. Az utóbbi időben elnyert kitüntetéseinek anyagi részét e kezdeményezésére fordította, s mint kijelentette, nem lesz ez másként a Nobel-díjért kapott összeggel sem.
Fotó: Wikipédia