Különleges év e mostani a Nobel-díjak tekintetében. Első és mindmáig egyetlen alkalommal 1994-ben parolázott a svéd király a Stockholmi Koncertshuset, a Nobel-ceremóniának hagyományosan helyet adó Koncertterem épületében két magyarral, akkor Oláh Györggyel és Harsányi Jánossal, akik kémiai és közgazdasági díjat vehettek át. Most az orvosi díjat elnyert Karikó Katalin és a fizikait bezsebelt Krausz Ferenc ül majd a színpadon, s ez egy ilyen kis ország polgárainak mindenképp megdobogtatja a szívét. Még akkor is, ha tudjuk, ez alkalommal is olyan tudósokról van szó, akik nem érvényesülhettek hazájukban, amely így utólag próbál magának némi részt csiholni a dicsőségből. Persze, nem teljesen alap nélkül, hiszen mindketten az itteni iskolák padjait koptatták, itteni egyetemeken tanulták tudományuk alapjait, sőt szakmai karrierjük elején hazai kutatóhelyeken kezdtek foglalkozni azzal a tudományos iránnyal, amely végül külföldön teljesedett ki Nobel-díjat ért eredménnyé. (Mint tudjuk, mindmáig csupán Szent-Györgyi Albert és Kertész Imre kapta a díjat idehaza végzett eredményekért, igaz, Karikó abban felsorakozott melléjük, hogy neki is van – az amerikai mellett – magyar állampolgársága.)
Az első magyar női Nobel-díjas története azonban mindenképp különleges amiatt is, hogy nőként nagyon sok hátrányos megkülönböztetés érte, de végig kitartott elképzelései mellett és nem hagyta magát eltántorítani. (Egyébként nőként orvosi Nobel-díjat sem sokan kaptak, a 230-ból idáig mindössze 12-en.)
Szolnokon született 1955-ben, majd hentesmester apja és könyvelő anyja mellett Kisújszálláson nőtt fel. Az egyszobás ház nádfedeles volt, fűrészporos kályha adta a meleget, fürdőszoba, folyóvíz, TV vagy hűtőszekrény nem volt, de szülei megtanították számára a kitartást, a kemény munkát, az elhivatottságot és a közösség szeretetét. Tanárai már korán felfigyeltek kivételes képességeire. Hatodikos korában toronymagasan nyert meg egy természettudományos vetélkedőt, így aztán meghívót kapott a helyi gimnázium biológia szakkörébe, ahol az általános iskolás életkorához képest magas színvonalú előadásokat tartott például a túlnépesedéssel és globalizációval kapcsolatban. A középiskolában készített munkáiért 1973-ban elsőként kapta meg a kivételes gazdagságú biológia szertár alapítójáról elnevezett és akkor indított díjat is, s ebben Karikó megelőzte addigi magyar orvosi Nobel-díjas elődjét, hiszen ezt az elismerést a következő évben épp Szent-Györgyi Albertnek, valamint Selye Jánosnak ítélték oda.
A Szegedi Egyetemen végzett biológus az MTA Szegedi Biológiai Központjába került, ami a biológiai kutatás legmagasabb szintű hazai kutatóműhelye volt. Már itt elkezdett érdeklődni a hírvivő RNS (mRNS) iránt, de a kibontakozó munkát 1985-ös elbocsátása törte ketté. A létszámcsökkentés indokával elküldött akkor 30 éves, már kétgyermekes anya ekkor családjával együtt Amerikába távozott, s történetét a Zsiguli eladásából kapott és a kislánya plüssmackójába rejtett dollárokról, valamint a pennsylvaniai újrakezdésről, már jól ismerjük. Előbb az állami Temple Egyetemen kapott állást, ahol a főnöke annyira nem hitt benne, hogy a végén már azzal fenyegetőzött, hogy kiutasíttatja az Egyesült Államokból. Egy washingtoni kitérő után az ország egyik legrégibb magánegyetemére, a Pennsylvania Egyetemre vették fel. Folyamatosan küzdött, de a sikerek csak nem jöttek, s főnöke sem tartotta sokra munkáját. Számos méltánytalanság érte, volt, hogy a laborjából költöztették ki, majd pedig 1995-ben döntés elé állították: vagy más kutatási témát választ, vagy csökkentik a fizetését. Ő ez utóbbit választotta, s olyan rossz, nagyjából egydolláros órabért fogadott el, csak hogy folytathassa nem éppen divatos, mRNS-témájú vizsgálatait, aminél még egy Mc Donald’s-ben is többet kapott volna.
Az RNS-ről a legtöbben azt tudták, hogy az élet örökítőanyagának, a kettős szálú DNS-nek egyfajta egyszálú kópiája, amely azonban néhány vírusnál, így a koronavírusnál, vagy a HIV-nél maga is örökítőanyagként funkcionál. Az 1961-ben felfedezett hírvivő RNS pedig a magasabb rendű élőlények sejtjeiben, a DNS-ben tárolt információkból segít fehérjéket készíteni a sejt egyik alkotórésze, a riboszóma segítségével. Az mRNS tehát elviszi a DNS örökítőanyagának (génjeinek) információit a sejt egyik helyéről a másikra, ahol ebből fehérjék keletkeznek.
Karikó azonban egy meglehetősen unortodox ötletet talált ki. Eszerint egy mesterségesen előállított hírvivő molekula megtanítható lehet arra is, hogy a sejten kívülről küldjenek vele utasításokat bizonyos anyagok elkészítésére, amivel a sejt egyfajta gyógyszergyárrá válhatna. Ugyanis, ha a megfelelő RNS-eket bejuttatják az emberi sejtekbe, azzal rávehetnék az immunrendszert daganatos sejtek felismerésére vagy éppen egy vírusfertőzés ellen a megfelelő antitestek termelésére. Ám, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az új dolgok elfogadásához szerencse is kell.
Első ilyen irányú pályázatát a Pennsylvania Egyetem kardiológiai részlegén 1990-ben azzal utasították vissza, hogy „az mRNS nem való terápiára, hiszen azonnal lebomlik”. Következő munkahelyén, az idegsebészeten azonban megtetszett az mRNS-terápia ötlete. Kezdetben azonban a szintetikus mRNS-t az immunrendszer betolakodónak tekintette és gyulladási reakciót okozott. Az mRNS sejtekbe való bejuttatása tehát nagy akadálynak tűnt. Azonban ezt a problémát is sikerült megoldani.
Ebben ismét a véletlen segítette, amikor egy fénymásolás alkalmával összetalálkoztak Drew Weismannal, aki 1998-ban került az egyetemre, és eredetileg a HIV elleni védőoltáson dolgozott. Együtt kezdtek ötletelni. A sikert az hozta el, amikor Karikó az RNS egyik alkotórészét, nukleotidját, az uridint kicserélte annak módosított változatára, a sejtjeink RNS-ében gyakran előforduló pszeudouridinra, Weissmann pedig kimutatta, hogy a bejuttatott hírvivő nem váltott ki gyulladásos immunválaszt, s ez megnyitotta az utat a gyakorlati alkalmazások előtt. Amikor 2005-ben sikerültek az első egérkísérletek, megírták az erről szóló cikket, ám a világ leghíresebb brit tudományos hetilapja, a Nature nem akarta leközölni, így végül a jóval kevésbé rangos Immunity hasábjain jelent meg.
Az ötletre, amelynek szabadalmát némi pereskedés után az egyetem szerezte meg, a két kutató egy vállalatot alapított, de egy ideig továbbra sem tűnt úgy, hogy a piac vevő lenne a hírvivő RNS felhasználására bármely fertőzés szimulációjaként. Aztán mégis megindult a szekér. Karikóék cikkét szinte egyszerre kapta fel két, az mRNS technológiára alakult cég, a ModeRNA (az RNA az RNS angol neve) és a német BionTech. A magyar kutató azonban még ekkor is az egyetemen szeretett volna maradni, de amikor 2013-ban újra meg pályázni akart arra a philadelphiai tanszéki állásra, ahonnan korábban kitették, ismét elutasították, mondván, nem üti meg az egyetemi színvonalat. Már az is ismert történet, hogy amikor bejelentette, elszegődik a BioNTechhez, lesajnálták, mondván az Uğur Şahin török immunológus által vezetett, ismeretlen német cég még rendes honlappal sem rendelkezik. S bár a 2010-ben megalapított amerikai Moderna is állást ajánlott Karikónak, ő 2013-ban valóban a német versenytárshoz szegődött el, ahol a vezető alelnökségig jutott, hogy közel tíz év után, 2022-ben hagyja ott, miközben annak piaci értéke mára meghaladja a 26 milliárd dollárt.
A két kutató által jegyzett szabadalom alapján tehát már benne volt a pakliban, hogy az emberbe injekciózott megfelelő, szintetikusan előállított mRNS a különböző vírusfertőzések ellen is védelmet nyújthat, hiszen a mesterségesen előállított hírvivő RNS információi szerint a sejtek elkészítik a testidegen vírusfehérje megfelelő szakaszát, majd arra reagálva azt az ellenanyagot, amivel a szervezet képes leküzdeni magát a vírust. A Covid-járvány kitörése aztán megadta a lendületet: amikor 2020 januárjában a kínaiak közzétették a SARS-CoV-2 genetikai térképét, szekvenciáját, a BioNTech órákon belül megtervezte az első mRNS-oltást a COVID-19 fertőzés leküzdésére. Igen hamar bizonyossá vált a védőoltás biztonságossága és hatásossága, 2020 decemberében pedig az Egyesült Királyságban elsőként engedélyezték az oltás vészhelyzeti alkalmazását. Még az év végén az ötletgazda is megkapta első oltását, de persze az igazi elégtételt Karikó Katalin számára az azóta megmentett életek milliói jelentik. Ahogy a Nobel-bizottság főtitkára hangsúlyozta is a díj bejelentésekor: máig 13 milliárd mRNS-alapú vakcinát adtak be, ami több millió ember életét mentette meg, vagy csökkentette a súlyos lefolyású betegség esélyét, s ezzel a társadalmak működőképességét is fenntartották. „Az idei Nobel-díj elismerése az alapvető tudományos felfedezésüknek, amely alapjaiban változtatta meg az mRNS és az immunrendszer közötti kölcsönhatásról alkotott elképzeléseinket” – mondta Rickard Sandberg, a Nobel-díj orvosi bizottságának tagja. Az elmúlt években az is kiderült, hogy az mRNS vakcinák a leghatékonyabbak, legbiztonságosabbak és – minden áltudományos handabanda ellenére – hosszú távon sem veszélyesek, mert a szintetikus mRNS nem továbbítható a következő generáció génállományába.
Ahhoz pedig Karikó Katalin emberi nagysága, kivételesen szerény egyénisége is hozzájárulhatott, hogy már a Nobel-elismerés előtt is valóságos tudományos sztárrá vált, ami amúgy nagyon távol áll személyiségétől. Ahogy a világjárvány miatt a hírek élére került, 2020-tól elkezdtek sorjázni a tudományos és egyéb elismerések. Megkapta a világ egyik legjelentősebb és legnagyobb pénzösszeggel járó tudományos elismerését, a Breakthrough- (Áttörés) díjat, az orvosi Nobel-előszobájának kikiáltott Lasker-díjat, kollégáival együtt az Év Emberének választotta a Time Magazin, a Harvard Egyetem díszdoktorrá avatta, a Stanford életműdíjat adományozott neki, de külföldi kitüntetéseinek listáját leközölni is nehéz. Idehaza a legnagyobb tudományos kitüntetés, a Bolyai-díj mellett a Széchenyi-Díjat, a Neumann János Professzori címet is megkapta, sőt a kormány – hogy Orbán Viktor szellemiségét is megidézzük: a „kisújszállási asszonyságot” – idén a Magyar Szent István renddel is kitüntette.
Nevét már 2021 óta Nobel-díj várományosként emlegették, ám az orvosi díjak esetében a felfedezések és a díjazás közti átlagos idő, az úgynevezett Nobel-lag az utóbbi időben 26 évre nőtt, tehát Karikóék elmúlt 18 éve ennél jóval rövidebb, ami némileg árnyalhatja és indokolhatja is a korábbi várakozásokat.
Ha már a statisztikáknál tartunk, a Nobel-díjat elnyert tudósok tudományos hatékonysága általában csökken a kitüntetés után. Karikó esetében ezzel kevésbé számolhatunk, mert az idei Nobel-díjas már évek óta további célokon dolgozik. Az mRNS technológia ugyanis más betegségek, nem utolsósorban a rák gyógyítására is jó lehet, de különféle védőoltások is készíthetők ugyanezen az alapon. A világ sok kutatóintézetében és kisebb-nagyobb K+F cégénél terveznek ilyen gyógymódot ma még gyógyíthatatlan betegségek ellen. Ezek közé tartozik az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a szklerózis multiplex, a sztrók, az artrózis, a térdízületek kopása, az ifjúkori diabétesz, vagy az allergia. Maga Karikó Katalin szerint a következő mRNS-vakcina az influenza elleni lesz. Arra sem kell sokat várni, hogy elkészüljön egy univerzális oltás, amely minden koronavírus ellen bevethető lesz. Mint a napokban elárulta, ő is azért hagyta ott a BionTech céget, hogy egy gyógyíthatatlan betegség elleni harcra koncentráljon, de a különféle díjak átvétele ezt jórészt lassította. Bár a konkrét betegség nevét nem árulta el, de reménykedjünk, a decemberi díjátadás után erre is több ideje marad.