Nem jó ómen ma Magyarországon, ha valakit valamilyen közös európai szervezet támogat. Az meg pláne ellenszenvet kelt a hivatalosságban, ha valaki maga akarja eldönteni, hogy ő micsoda, vagy kicsoda. Ezért aztán hiába érveltek és könyörögtek a magukat nem horvátnak tartó bunyevácok egy icike-picike engedményért – hogy a népszámláláson ne csapják hozzá őket a horvátokhoz –, csak azért is hozzácsapták.
„A Tanácsadó Bizottság nyomatékosan felszólítja a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben egyes, kizárólag a bunyevác közösséghez tartozó személyek szabad identitásválasztásának jogát, és ne vonják össze őket egy másik csoporttal, amellyel szabad akaratukból nem hajlandók azonosítani magukat.” Ezt az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága írta, még 2020-ban. Korábban is tett már hasonló ajánlást, igaz, minden eredmény nélkül.
A magyarországi bunyevácok egy része korábban két körben (2006-ban és 2011-ben) is harcot indított az önálló nemzeti kisebbségként való elismeréséért – mindkét alkalommal elbuktak. A séma hasonló volt: a kormányzat a Magyar Tudományos Akadémiától kért véleményt, de sok jel mutat arra, hogy előbb volt meg az ítélet, mint a tárgyalás. Nem idézem fel a részleteket, csak annyit, hogy a döntéshozók rendre igyekeztek elkerülni még azt is, hogy személyesen meghallgassák magukat a bunyevácokat.
https://jelen.media/kozelet/akkor-nyilik-a-virag-ha-ontozik-3325/
Visszatekintve úgy tűnik, hogy a kérdés valójában már akkor eldőlt, amikor a rendszerváltás utáni kegyelmi pillanatban a magát a korábbi diktatúrával szemben megfogalmazó új hatalom még komolyan gondolta a demokráciát. Akkoriban még nem elvenni, sokkal inkább adni akartak jogokat, függetlenséget és erőforrásokat mindenkinek, akinek az akkori nyugat-európai gyakorlat szerint ez járhatott. Tizenhárom magyarországi nemzetiséget ismertek el önállónak. A bunyevácokat nem, mert elszalasztották a lehetőséget, utána pedig hamar bezárult a toleráns hatalomgyakorlás időablaka.