Valójában persze már közel húsz éve próbálják a szemétre hajítani. 2007-ben volt az első nagy vasútbezárási hullám, amikor a 2006-os választás előtti osztogatást szintén brutális költségvetési hiány követte, a veszteségesként számon tartott szárnyvonalak bezárásával akarták a MÁV veszteségeit csökkenteni. Kóka János, az azóta a NER-be beépült, sok százmillió adóforinttal támogatott magánegészségügyi vállalkozó volt akkor a ballib kormány közlekedést felügyelő minisztere. Rengeteg vonalat vizsgálgattak, de a vidéki szocialista polgármesterek, akik egyéni országgyűlési képviselők is voltak, ahogy bírtak, lobbiztak a terv ellen.
2007-ben végül 14 szárnyvonalon szüntették meg a személyforgalmat. Ezt követte 2009-ben, a Bajnai-féle válságkezelés idején további 24 mellékvonal bezárása. A Fidesz ellenzékből mindvégig hevesen támadta a terveket, de akkor még volt tiltakozó szavuk a bármelyik oldalon álló önkormányzatoknak, sőt hallatta szavát a Vasutas Települések Szövetsége is.
A Fidesz azt ígérte, ha hatalomra kerül, mindet megnyitja újra. A 38 bezárt szárnyvonalból végül tízet nyitottak újra 2010-ben. 2012-ben azonban járatcsökkentést hajtottak végre a MÁV-nál, amely döntő többségben az újranyitott szárnyvonalakat érintette. Az Újszeged-Makó-Mezőhegyes vonalon is csak napi két vonatpár maradt. Az volt a tényleges bezárás – onnan kezdve ezek a vonalak rendszeres utazásra használhatatlanok lettek, az is elvadult róluk, aki ezelőtt mindennapos utasuk volt.
2020 májusában, az első Covid-hullám vége felé járványvédelmi menetrendet vezettek be, elsősorban azt is a szárnyvonalakon – akkor Újszeged-Makó-Mezőhegyes között a napi két járatot átmenetileg napi egyre csökkentették.
A Jelen első számainak egyikében írtam: „A járványügyi menetrend által érintett vonalak többsége határ menti, vagy belső periférián fekszik. Szintén a többsége a Dunától keletre – bár a médiában a dunántúli településekről több szó esik. Azt lehet mondani, hogy a térség helyzete szempontjából édes mindegy, hogy napi egy vagy két vonatpár közlekedik az Újszeged-Makó-Mezőhegyes szakaszon. Az bizonyos, hogy a járványnak kevés köze volt a járatritkításhoz, hiszen már a veszélyhelyzet megszüntetésének a dátuma is ismert volt, amikor a változásokat bevezették. Arról lehetett inkább szó, hogy valakik úgy látták, a pandémiára hivatkozva most nagyobb ellenállás nélkül be lehetne zárni pár tucat veszteséges szárnyvonalat, de késtek, mint a vonat, és elmúlt a járvány, mire ezt kitalálták.”
https://jelen.media/kozelet/jarvanymenetrend-152/
A Fidesz-kormány mostani költségvetési válsága aztán megpecsételte a mellékvonalak sorsát. Nem biztos, hogy örökre – a Szeged-Szabadka vasútvonal ugyanolyan halott volt, mint a makói, a migránsinvázió előtt is már csak a kis tételben cigit és pálinkát importálók utaztak az „Ezüst Nyíl”-nak csúfolt dülöngélő motorkocsin. Miután leállt, sokan a síneket is fölszedték volna.