Az egri Dobó tér egyik teraszán ülök Komlósi Csabával, aki alig félórája jelentette be, hogy hajlandó visszalépni az Egységben a Városért Egyesület képviselőcsoportjába az egri közgyűlésben. Az 53 éves képviselő elcsigázottnak tűnik, aminek nem elsősorban a hőség lehet az oka. Emlékszem rá több mint húsz évvel ezelőttről, amikor még gyakran láttam az akkori munkahelyére, a tanárképző főiskola filozófia tanszékére igyekezni. Sugárzott róla a jókedv, s örömmel mesélte, hogy nemsokára Kantról fog beszélni a hallgatóknak, pedig filozófusként nem Kant volt a kutatási témája, hanem a kisebb szókratikus iskolák – úgyhogy egyike azon kevés magyar politikusnak, aki ógörögül is olvas.
Azóta nagyot változott a világ: Komlósi Csaba politizálni kezdett az LMP színeiben, tagja volt a párt országos elnökségének is, majd bejutott az egri közgyűlésbe, és ma már sokkal többet foglalkozik Mirkóczki Ádám exjobbikos egri polgármesterrel, mint a szókratikus iskolák nézeteivel. Komlósi volt az egyike azoknak, akik 2019-ben üdvözölték Mirkóczkit az ellenzéki összefogás élén, és komoly szerepe volt abban, hogy a Jobbik egyik „normális arcaként” elhíresült Mirkóczki mögött felsorakozott az összes ellenzéki párt (a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum és MSZP). Az összefogásnak köszönhetően sikerült legyőzni a Fidesz-KDNP-s Habis László polgármestert, majd ez a győzelem játszott közre abban, hogy az Egerben és Heves megyében Orbán Viktor helyi tartományurának szerepét játszó Nyitrai Zsolt is megbukott. Az ellenzéket tömörítő Egységben a Városért Egyesület többséget szerzett az egri közgyűlésben, Komlósi mégis olyan keserű arccal ül mellettem, mintha nem lett volna a munkájának semmi eredménye. Narancslevet kér inni, de azt is olyan szomorúan nézi, mintha Szókratész bürökpohara volna.
– Nem vált be az az elképzelésünk, hogy Egerben képesek leszünk konszenzusokon és kompromisszukon alapuló, demokratikus városvezetést működtetni, és ennek Mirkózki Ádám az oka – magyarázza. – Vele nem lehet normálisan együttműködni, mert önfejű és megbízhatatlan. Azt hiszi, polgármesterként több beleszólása van a város ügyeibe, mint nekünk, holott neki is csak egy szavazata van.
Amikor megkérdem tőle, hogy mégis mi a fenéért bíztak meg egy olyan emberben, aki a Jobbik legádázabb időszakában, 2006 után lett jobbikos, Komlósi Csaba bólogat:
– Ezt a kérdést én is fel szoktam tenni magamnak, mert önkritikus vagyok. Azt hiszem, 2019-ben naivak voltunk vele kapcsolatban. Alkalmas polgármester-jelöltnek tűnt, hiszen kommunikatív, megnyerő és rokonszenves ember benyomását keltette, ráadásul neki is elege volt a Fideszből. De miután polgármester lett, hamar kiderült, hogy a szimpatikus arc csak a nyilvánosságnak szánt álca: Mirkóczki ugyanolyan autokrata természetű, mint egy fideszes.
Amikor rákérdezek, hogy a városvezető mögötti egység fenntartása nem lett volna-e fontosabb, mint a frakcióból való kilépésekkel jelezni az egyet nem értést, Komlósi a fejét rázza:
– Ha kitartunk Mirkóczki mellett 2024-ig, összemostak volna minket vele. Márpedig én nem adom a nevemet és az arcomat ahhoz, amit ő csinál. Ez elvi kérdés, tudom, sokan megmosolyognak miatt, de én még mindig abban hiszek, hogy elvek nélkül nem lehet a közéletet alakítani.
Ebben a helyzetben, ami mára Egerben kialakult, a legnagyobb kérdés persze az, hogy vajon az ellenzéki összefogás modellje bukott-e meg. Magyarán bele van-e kódolva a bukás egy olyan politikai tömörülés együttműködésébe, amelyben a Jobbiktól a Momentumon át a DK-ig mindenki benne van? Le lehet-e vonni az egri esetből egy általános érvényű következtetést arra vonatkozóan, hogy az ellenzéki egység jól mutat a szavazócédulán, de működésképtelen a gyakorlatban?
Egriekkel beszélgetve azt a következtetést szűrtem le, hogy itt nem szervezeti, hanem vezetői válság alakult ki, amelynek főbb okai inkább személyesek, semmint politikaiak. Az Egerben hatalomra került ellenzék különböző pártjai igazából el sem jutottak odáig, hogy szakpolitikai kérdésekben rúgják össze a port, mert már a szakmai viták előtt úgy összevesztek, mint a gyerekek a homokozóban. Folyton az elmúlt két év személyes sérelmeit ismételgetik – mintha nem az volna az egyik legfőbb feladatuk, hogy az egység újrakovácsolásával egyben tartsák választóikat és eséllyel szálljanak ringbe 2024-ben.
Különösen igaz ez Mirkóczki Ádámra, aki lelkileg láthatólag képtelen megbarátkozni azzal a helyzettel, hogy a polgármesteri munkakör feladatairól a saját frakciója mást gondol, mint ő. Úgy viselkedik, mint az a csapatkapitány, aki személyes sértésnek veszi, hogy az ellenfél játékosai is gólt akarnak rúgni. Az az álma, hogy az egri közgyűlésben pártpolitikai felhangoktól mentes szólamot vihessen, és amikor ő szólózik, senki se kontrázzon – aztán csodálkozik, hogy egy ilyen prímás ellen fellázadnak azok, akiknek szintén hangszer van a kezében.
A zenei hasonlat nem véletlen, Mirkóczki ugyanis egykor zenekarban is játszott, s az ismerősei úgy írják le a habitusát, mint egy rocksztárét. A színpadon one man show-t alakított, igazi frontember volt.