1983-ben mutatták be a Wagner című tévésorozatot, a Magyar Televízió egyik első nemzetközi koprodukcióját. Az ősbemutatót a patinás londoni Dominion színházban tartották. A premierre a Magyar Hírlap újságírójaként sikerült kiküldetnem magam. A bemutató előtti este Tony Palmer rendező partit adott a lakásán, amelyre én is eljutottam. Tony, talán a magyar vendégek kedvéért, Kurtág György darabokat zongorázott, egy magas hölgy pedig barátságosan hozzám lépett, és megkérdezte, honnan jöttem. Valami olyasmit feleltem, hogy Magyarországról, amely egy szocialista ország. Erre kioktatóan azt felelte, hogy Európában egyetlen szocialista ország van, Albánia, a többi már régen restaurálta a kapitalizmust.
A megjegyzés abban a londoni luxuslakásban enyhén szólva meglepett. Lenin-idézettel válaszoltam, mely szerint a tulajdonviszonyok határozzák meg, hogy a rendszer szocialista-e vagy sem, bár valószínűleg akkor találtam ki ezt az idézetet. Válaszom mindenesetre felvillanyozta. Leültetett egy kis asztal mellé és magyarázni kezdte, hogy mit ért ő a munkásosztály igazi hatalmán.
Egy idő után egyre többen gyűltek körénk, akik szerettek volna beszélgetni vele, de nem olyan nőnek tűnt, akit csak úgy félbe lehet szakítani. Miután szemináriumot tartott nekem a forradalmi marxizmusról, kecsesen felállt és visszalépett abba a szerepébe, hogy ő filmsztár. Bármilyen hihetetlen, csak akkor jöttem rá, hogy Vanessa Redgrave-vel beszélgettem, akit addig csak a Nagyítás titokzatos szépségeként láttam nemzedékem egyik kultuszfilmjében. Beszélgetésünk után az egyik magyar tévés világosított fel arról, hogy Redgrave egyben az egyik kisebb brit kommunista (trockista) párt vezetője is. A Workers Revolutionary Party (Proletár Forradalmi Párt) jelöltjeként jónéhány választáson elindult, de néhány száz szavazatnál sohasem kapott többet.
Filmes és színházi pályája annál több sikert hozott számára. 1958-ban lépett először színpadra és a kamerák elé. Azóta folyamatosan játszik, legutóbbi filmjét tavaly forgatta. Szerepei közül a legismertebbek felsorolásához is terjedelmes lista kellene. A magyar közönség Michelangelo Antonioni Nagyítás (Blowup) című alkotásában ismerte meg, amelyet nálunk először a Filmmúzeumban mutattak be, onnan vált szinte kötelező klasszikussá minden filmbarát számára.
Két évvel később forgatta az Isadora című filmjét, amelyben Isadora Duncan amerikai táncosnő szerepét alakítja. Ezt a filmjét is gyorsan bemutatták hazánkban, már csak azért is, mert Duncan politikailag legalább annyira „vörös” volt, mint Redgrave. Szerepelt az Agatha Christie regényéből készült, a tévékben azóta is gyakran sugárzott Gyilkosság az Orient Expresszen című filmben, majd magát Agatha Christie-t is eljátszotta az írónőről szóló életrajzi moziban. A már említett tévésorozatban Wagner feleségét és Liszt Ferenc lányát, Cosimát alakította, és olyan magyar színészekkel dolgozott együtt a produkcióban, mint Gálffi László, Gera Zoltán és Kulka János.