Az előzményekről érdemes tudni azt, hogy a volt harisnyagyár területén korábbi tulajdonosként a német ECE ingatlanfejlesztő cég több mint tíz éve egy bevásárlóközpont építését tervezte, azonban az a beruházás nem valósult meg. Az ECE a területet a Biggeorge Property számára értékesítette, amely az elmúlt hónapokban megkezdte a területen álló, védettséget nem élvező romos épületek elbontását, és az év második felétől már a régészeti feltáró munkákra szeretne koncentrálni. Az új tulajdonos a WaterFront City folytatásaként vegyes – lakó és kereskedelmi célú – fejlesztéseket, valamint új zöldterületeket kívánna létrehozni.
A fejlesztés azonban nem valósulhat meg anélkül, hogy a Fővárosi Önkormányzat a hatáskörébe tartozó szabályozási terveket meg ne változtassa és a területet a jelenleg kereskedelmi kategóriából helyi településközponti kategóriába sorolja, a magasházas kijelölést pedig 45-ről 65 méterre változtassa.
Óbuda-Békásmegyer önkormányzata csak és kizárólag abban az esetben kerül a fejlesztéssel kapcsolatban döntési helyzetbe a jövőben, ha a főváros a szabályozási terveit ekként módosítja, s ez a folyamat várhatóan több mint fél évig is eltarthat.
Nézzük a Népszava által közölt részleteket: az érintett terület keleti részén, ahol ma meglehetősen sok vállalkozás működik megmaradna a régi ipari rész, a többi hasonlót viszont már el is bontották, itt a lakásokon felül 6500 négyzetméter irodát is létrehozna a fejlesztőcég. A Waterfront City projekt meghosszabbításaként épülő negyedben két 65 méteres tornyon kívül lenne három 51 méteres, 15 emeletes és öt 11 emeletes, 39 méter magas ház.
A Fővárosi Közgyűlés márciusi ülésén nem támogatta a javaslatot, a Népszavának azonban Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója arról beszélt: az áprilisi közgyűlésre készül egy új előterjesztés, amely arra tesz javaslatot arra, hogy az önkormányzat hogyan segítheti elő a rendelkezésére álló eszközökkel a megfizethető lakhatást. „Ez nem azt jelenti, hogy a befektetőnek olcsó lakásokat kell építenie, de az mindenképpen elvárás lesz, hogy a lakások egy részét úgy kell hasznosítani, hogy az a piacinál alacsonyabb bérleti díjat eredményezzen” – mondta Kiss Ambrus, hozzátéve: olyan szerződési formulát szeretnének kidolgozni, amely a tapasztalatok értékelése után Rákosrendező beépítésekor, az ingatlanfejlesztőkkel való tárgyaláshoz is mintaként szolgálhat.
Visszatérve a kerületre: az önkormányzat a találkozó után azt hangsúlyozta, hogy a fejlesztési elképzelések jelenleg igencsak távol állnak a kerület terveitől, s ahogy minden más fejlesztés kapcsán, az önkormányzat ebben az esetben is kizárólag azt mérlegeli majd, hogy mi szolgálja a kerület lakóinak érdekeit, a kerület egészének boldogulását.
Ez azonban korántsem egyértelmű, hiszen egy településnek – településrésznek –, s ez Óbuda-Békásmegyer esetén hatványozottan igaz, most már nemcsak a környező településekből bezúduló autóforgalommal, de az új ingatlanokkal együtt járó autóállománnyal is kezdeni kell valamit. Az ingatlanfejlesztéseket engedélyező építési hatóság a kormányhivatalhoz tartozik, így az önkormányzatok mozgástere beszűkült. Óbuda-Békásmegyer önkormányzata meg is próbált egyéni megoldást találni a parkolási káoszra. Az új városnegyedre volt példa az 50 ezer négyzetméteren elterülő Waterfront City lakópark, amelynek esetén súlyosbította a helyzetet az a tendencia, hogy egy háztartásnál gyakran nem egy, hanem két autóval számolhatunk, s ezek fenntartása nagy anyagi és környezeti terhet jelent. Általános tapasztalat az is, hogy a tulajdonosi szerkezet folyamatos változásával az eredeti tulajdonosok továbbra is megtartják maguknak a parkolóhelyeket, garázsokat. Mindez azt jelenti, hogy sokan nem az épületen belül, hanem kint az utcán, a köztereken parkolnak.
Dr. Kiss László, Óbuda-Békásmegyer azóta újraválasztott, de tavaly augusztus óta letartóztatásban lévő polgármestere akkor úgy vélekedett: a megoldást az jelentené, ha az önkormányzatok építéshatósági jogkörökkel rendelkeznének, és legalább annyi, ha nem több parkolót írhatnának elő az ingatlanfejlesztéseknél, mint ahány autó egyébként eleve is van ezekben az ingatlanokban. Az önkormányzat élt is a felterjesztési jogával, hogy a jövőben épülő lakóparkokra a jelenlegi maximum egy helyett legfeljebb négy autó kötelező elhelyezését írhassa elő szabályzataiban. Ami a parkolóhelyek számát illeti, a helyi sajátosságokat a helyi szabályzat határozná meg, mert ahol már most sem lehet parkolni, netalán húsz percet kell gyalogolni a lakás és az autó között, ott kettőnél több parkolóhelyet írnának elő, főleg a belső óbudai és békásmegyeri területeken.
– Új parkolóhelyeket csak zöldterületek helyére tudnánk tenni, amit semmiképpen nem szeretnénk, ahogyan nem szeretnének a szükségesnél jóval kevesebb parkolóhellyel épülő további lakóparkokat a kerületben – mondta a polgármester, hozzátéve: a cél, hogy ha már ennyi autó van, akkor azok az épületen belül férjenek el, és ha már van lakás, legyen mellette megfelelő mennyiségű parkoló is. Tehát nem új parkolókat akarunk kialakítani, hanem kötelezni a lakástulajdonosokat arra, hogy ha már két autó van egy családban, akkor azokat a lakóépületeken belül legyenek kötelesek elhelyezni.
Vagyis már évekkel korábban gondot okozott a parkolók meghatározása, s nyilvánvalóan egy ilyen sűrűn lakott részen, mint amilyen az új lakónegyeddel létrejönne Óbudán, ez további gondot jelentene, ráadásul számolni kell azzal is, hogy a Szentendrei út már most is túlzsúfolt, vagyis a közlekedési káosz borítékolható.
Egyelőre azonban a főváros van döntési helyzetben – az áprilisi közgyűlés után várhatók további részletek.