Egy lépéssel közelebb került április végén Koszovó ahhoz, hogy az Európa Tanács tagja lehessen. Az európai – és volt posztszovjet – államokat egyesítő, ma már elsősorban emberi jogi ügyekkel foglalkozó szervezet miniszteri tanácsán kétharmadot kapott Európa legfiatalabb államának felvételi ügye. Itt azonban szünetet kell tartanunk, mert a volt jugoszláviai-szerbiai autonóm tartomány államisága sokak számára kétséges, másoknak bizonytalan. Így aztán a strasbourgi szavazáson nemcsak Szerbia szavazott a tagság ellen, de még a magyar képviselő is. Ez annál is különösebb, mert Magyarország – ellentétben Szerbiával, Szlovákiával, Romániával, Spanyolországgal, Görögországgal és Ciprussal – elismerte Koszovót, diplomáciai kapcsolatot tart fenn a második albán állammal. (A magyar nem szavazatot azzal indokolták, hogy az Orbán-kormány feltétele az, hogy Koszovó egyezzen meg Szerbiával.)
Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, azóta vagy száz ország ismerte el, de az ENSZ-be nem vették fel, nyilvánvalóan az orosz vétó miatt. Hogy milyen jövője van a kétmilliós területnek a Balkán-félsziget legközepén, azt nehéz lenne megjósolni. Egyelőre korlátozott a szuverenitása, területén nemzetközi katonai erő (KFOR) garantálja a biztonságot, s aligha működhetne a külföldi, főleg EU-s támogatások nélkül. Koszovó ma a Nyugat-Balkánnak nevezett térség egyik befagyott konfliktusa, akkor is, ha hosszabb ideje csak a kiújuló politikai feszültségek – elsősorban az ország területén élő szerb közösség körüli megoldatlan szimbolikus és politikai huzavonák – jelzik a mély bajt.
Aki követi a napi híreket, értesül arról, hogy a koszovói szerbek hol azért konfrontálnak a koszovói állammal, mert ragaszkodnak szerbiai okmányaikhoz, hol autóik szerb rendszámtábláit védik minden áron. Most különös csapdába jutottak. A szerbiai szerbek már 2009 óta vízummentesen utazhatnak a Schengen-zónába, s jövőre már a koszovói útlevelek is feljogosítanak erre. Nekik azonban a szerb hatóságok speciális útlevelet adnak, amelyre nem érvényes a jogosultság. Koszovó lakosságának egy-két százaléka vallja szerbnek magát, négy északi községben azonban ők vannak többségben. A koszovói szerb politikusok egyik fő követelése, hogy a koszovói kormány járuljon hozzá önkormányzataik érdekképviseletének megszervezéséhez. Ez régi követelés, amely szerepelt mindenféle megállapodásokban. Az albánok viszont láthatóan tartanak attól, hogy ez túllépne a kulturális autonómián, s az ország területi egységét veszélyeztetné. Az albánok értik ezt, hiszen Koszovó is kiszakadt Szerbiából nemzeti-kulturális, területi alapon, miközben Szerbia nem ismerte el tartományának ezt a jogát. A Balkánon nem is kell kimondani a dolgokat, mert mindenre van történelmi analógia. Ez is része a mély bajnak. A tévesen Churchillnek tulajdonított mondat szerint a Balkán népei több történelmet állítanak elő, mint amennyit képesek elfogyasztani. A bon-mot nem a történelmet megélő népekről szól, hanem a tudatlanságukkal hencegő külső szemlélőkről.